Kezdek rájönni - talán -, hogy mi volt a tanulság. Sokszor visszhangzott a fejemben a fenti mondat, mert olyan régóta nem értem, hogy az egésznek mi értelme volt, miért kellett megtörténnie valaminek minden létjogosultság nélkül, mit kellett tanulnom belőle, mit kellett volna másként csinálnom (szerinte semmit, de ezt nem hiszem). És nem jöttem rá. Kérdés maradt. Vannak ilyen hatások persze, iszonyú óvatos lettem azóta, nem akarok kötődni, nem merem semmibe belelovallni magam, és néha egészen nihilszerű hiábavalóságérzés ural el, hogy úgyse lesz semmiből semmi... De ez nem az, amit tanulnom kellett, ez csak egy faszság, korlát, ami remélem, elmúlik majd.
Viszont most nagyon érzem, hogy mekkora értéke van egy igazán jó, komoly, érett barátságnak. Mennyivel többet jelent, mennyivel biztosabb és mennyivel életképesebb hosszútávon, mint egy hülye szerelmi ügy! És nagyon sokat jelentett akkor is (bár jóval kevésbé mély, kevésbé mindennap jelen lévő és kevésbé egymásért-kiállós volt, mint ez most), és mégis, a hiba itt volt: hogy feláldoztam. Illetve közösen, mindketten feláldoztuk. Ő tulajdonképpen a semmiért áldozta fel, pillanatnyi önző vágyakért - és valahogy ebből is tudom, hogy részéről nem volt igazi barátság. Én meg egy mindennek hitt semmiért, bár a végeredmény szempontjából ez mindegy végülis...
Egyébként ma beszéltem egy órát telefonon az exemmel is és a legjobb barátommal is. Most nagyon érződött, amit már érzek egy ideje: akkor nagyon nehéz volt őt elengedni, mert ő volt az az ember, aki a legeslegjobban ismert, érzett, belémlátott... mégiscsak három évet töltöttünk el egymásban-egymás mellett. De egy ideje érzem, hogy már nem ő az, és az élet nagy döntéseiben már nem az ő tanácsa kell. Annyit változtam az elmúlt fél év alatt, már nem is az a valaki vagyok... és aki az elmúlt három hónapban ismert meg, az sokkal jobban ismer most engem, mint aki az alatt a három év alatt.
Na de a lényeg, most végre érzem, hogy ezt nem szabad feláldozni soha. Mert amit egyszer feláldoztak, annak annyi. Az már sosem lesz olyan. És semmi nem ér annyit, hogy egy igaz barátságot feláldozzunk, egyetlen szerelem sem érhet fel ezzel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése