mélypont

Kegyetlenül szarul vagyok, és nem tudom, mi lenne velem, ha Carlos sem állna mellettem most. Úgy ébredtem, hogy rádöbbentem, megint ugyanaz játszódik le, ugyanazokat a maró sebeket kapom, ugyanolyan monológok hangzanak el, mint nyáron, csak akkor egy másik fiú mesélte el, hogy hogyan képzeli el velem, és azt mondta, azért nem, mert velem biztosan egész nap szeretkeznénk, és ő nem csak szexelni akar. Most megint kb. ugyanezt hallgatom végig, ő sem tudja elképzelni, hogy mi más értelmes dolgot csinálnánk együtt azon kívül, hogy szerelmeskedünk, nekem meg _kurvára fáj_, hogy ő is így kezel, hogy csak egy dugásra vagyok jó, mindegy, hogy csak beszélt róla meg imitálta vagy pedig csinálta is. És persze akkor is és most is ott volt bennem, hogy menj a picsába, mert kurvára a lelkembe tiporsz, és persze akkor sem mondtam ki és most sem fogom, mert én meg törődök az ő érzékeny lelkivilágukkal, és nem akarom megbántani őket, mert hát valahol tudom, hogy alapvetően én vagyok a segg, hogy nem az olyan srácokba szeretek bele, akik emberként tekintenek rám és nem csak egy eldobható szexuális tárgyként!!