purgatórium

Mennyivel több a motiváció egy fájdalmas, mint egy ujjongós blogbejegyzés megszülésére:) persze, mert a fájdalomtól szabadulni akarunk! És ha megírom, azzal mindig könnyebb egy picit. A levelekkel is így van, végre beláttam ezt, nem is az a fontos, hogy mit válaszol, egyáltalán válaszol-e, hanem hogy hadd mondjam el, nekem kell ennyi, hogy legalább elmondhassam, különben örökre bentreked egy tüske, egyre csak gennyedzik és rombol, haragot szít, tudatalatti mérget, amire semmi szükség és igazságtalan is.

Ide tartozik az is, hogy ez a napló alapvetően nem nyilvános blognak lett szánva, és továbbra sem annak szánom, ez egy intim hely... Nem blog, nem élménybeszámoló. Ide járok álmodni és ide járok hányni. Engedem, hogy minden kijöjjön, ami bennem van, jó is, rossz is. Megélem a jelenben, majd visszatekintve elemzek dolgokat. Kutatom a saját lelkem és benne minden ember lelkének mélyét, ahogy ez megnyilvánul az érzésekben, vágyakban, kapcsolatokban. Miért kell ezt le is írni? Valahogy könnyebb. Olyan, mint amikor beszélsz valakihez. Magadtól rá sem jönnél, csak ahogy másnak elmondod, sejlenek fel bizonyos részletek, csak így derül fény egy-egy rejtett összefüggés számomra való jelentőségére ott, abban a pillanatban.

Másrészt amit kimondok, az valahogy fel is oldoz. A lelkemet is a maga nyűgje alól, s a másikat is feloldozza a szememben az alól, amivel megbántott. Semmivé foszlik a hordozott tartalom. A fájdalom enyhül, a harag elszáll, a kőkemény vádak együttérzéssé, megértéssé finomodnak kimondás után. Hatékonyabb az alkímia, mint pusztán gondolatban. Persze azért nem tökéletes, sosincs tökéletes megoldás:) Mindenesetre érdekes ez a folyamat. Az írás pont hogy nem kőbe vésés, és hiba is úgy olvasni. Itt minden az itt és mostnak szól, lehet, hogy néhány óra múlva már semmi sem érvényes abból az indulatból, ami egy-egy bejegyzést végigkísér. Könnyebben felégnek mögöttem a hidak...

Szóval ez az én személyes kis terem, dühöngő gumiszobám:) Először egyedül Carlosnak szóltam csak róla, majd pár napra rá Pirinek, újabb napokkal később Bélának, majd Noirnak, Zsombornak, Áginak, másnak azóta sem. És talán ők sem olvasnak rendszeresen. Más kérdés, hogy aztán kikerült 1-2 helyre a link, és onnantól persze már bármi lehet. Egyszer gondolkoztam is azon, hogy priváttá teszem, de az meg így utólag olyan titkolózás szagú lett volna, úgy voltam vele, most már vállalom csakazértis, ha egyszer ez van bennem, nem fogok törődni azzal, hogy ki jár itt és ki nem, és emiatt finomítani rajta vagy hallgatni bármiről is. Mert itt azért elég nagy szókimondás van és forró kásába ugrás, de aki csak erre figyel, amit itt írok, és az élőben megismert lényemre nem, meg aki csövet lát apró mozaikjaim köré, hát az ő baja! De úgyis csak az olvassa el, akit mélyebben érdekel - nem hiszem, hogy sokan... :)