augmented reality

Érdekes álom volt... Először Attila bukkant fel itt Magyarországon a semmiből valami fura indokkal, a következő váratlan pillanatban pedig ő, egy másodpercre le is fagytam, mint amikor az ember hirtelen tükörbe néz, de nem számít arra, amit ott lát. Rámnézett és egészen plasztikus, telt volt az arca, és látszott, mennyire sokat változott: nem kapta el zavartan a tekintetét, nem habogott ezt-azt, hanem tisztán és egyenesen a szemembe nézett. Hívott, hogy menjek vele. A szobájukba vagy hova kerültem, innentől kezdve hárman voltunk, de milyen fura, ha kettőjükkel álmodom, valahogy mindig róla szól az álom, és nem arról, akiről logikus lenne, a srác csak jelentéktelen háttérszereplő marad. Csak ültem ott és ő az ágyon feküdt, selymes fekete szatén nadrág volt rajta, de nem egybefüggő, hanem tele formatervezett lyukak felett lógó anyagdarabokkal, melyek alól felsejlett hamvas fehér bőre. Én meg néztem, és az az érzés volt bennem, hogy hű, hát ez a csaj valóban iszonyú szexi, ha férfiból lennék, én tuti őt kívánnám, forr körülötte a levegő. Aztán mesélte, hogy kint azzal foglalkoztak, hogy 3D-ben rajzoltak dolgokat, és akkor hirtelen nekem is megjött a kedvem, hogy alkossak valamit az egyik 3D-s progival, de hamar elszállt, mert megláttam, hogy ők mekkora kaliberő dolgokat építettek meg, és hát brutál, ott volt egy egész kis világ a virtuális térben, a szoba, a külső tér, a berendezési tárgyak, és hirtelen olyan is volt, mintha átkerültünk volna a virtuális valóságba, mintha már a tökéletesen megrajzolt-megszerkesztett 3D-formák jelentette tárgyvilágban járkáltunk volna. El voltam képedve, milyen tökéletes minden alak (bár anyagmintázat nem volt), hát én így nem tudok rajzolni, le a kalappal, persze volt rá elég idejük, de akkor is...:) Persze lehet, hogy az álomban ez valami tudatalatti humor volt inkább, vajon van az embernek álmában humora? Mindenesetre láttam, és valahol nagyon felszabadító és jó érzés volt látni, hogy közöttük tényleg minden rendben, valóban minden szép és minden jó, még vágy is van, tökéletesen működik. Azt hiszem, nekem erre lenne igazán szükségem, hogy ezt tényleg újra lássam, itt élőben, színfalak nélkül, tisztán. És valahogy ettől a ponttól, hogy ez világossá vált, egyszeriben újra barátok lettünk, mások is bekerültek a képbe, és egy homogén masszává váltunk, a következő jelenet már közös órai lógás a gimiben, bár aztán lefülel minket az egyik tanár és mi végülis besomfordálunk Gitta néni rajzórájára...