Scott Wells Flying ≠ Jumping kurzusa óta ez a legfontosabb dolog jelenleg az életemben. Akkor éreztem rá igazán az ízére, hogy ez mennyire én vagyok, és hogy tényleg komolyan akarom venni. Eddig egyetlen sport vagy tánc sem volt ilyen hatással rám, sok mindent csináltam egy ideig rendszeresen (német néptánc, aerobic, latin és standard társastáncok, karate, hastánc, futás, jóga, úszás, edzőterem, falmászás, bujutsu), ám mindig a mozgás volt a lényeg, az kvázi mindegy volt, hogy milyen formában. Ez a tánc azonban nemcsak testileg mozgat át.
Nagyon mást jelent már nekem a kontakt improvizáció, mint tavaly ilyenkor. Minden egyes óra új és új dolgokra tanít. Iszonyú sokat tanul közben az ember saját magáról, a korlátairól, az emberi kapcsolatokról és úgy általában az életről magáról. Végtelen a fejlődési lehetőségek száma és iránya. És közben van valami meditatív jellege is, megtanít ellazulni, örömben együtt lenni másokkal a táncban, csak a jelenre koncentrálni, követni a belső hangot, kifejezni az érzéseket egy külső, testi formában, elengedni magunkat, túllépni félelmeket, ráhangolódni a másik ritmusára. Megélni, élni a Táncot...
Testtudatosság, jelenlét, testi-lelki rugalmasság, összhang, intuíció, spontaneitás, lágyság, gördülékenység, nyitottság, elfogadás, bizalom, bátorság, önkifejezés...
Fontos dolgok ezek, úgy gondolom.
Azt tervezem, hogy egy bejegyzés-sorozatban fogok írni róla, minden egyes alkalommal egy-egy aspektust vagy aktuálisan megélt tapasztalatot kibontva. Úgy sejtem, ezt végtelen ideig lehet majd folytatni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése