első benyomások

Hát igen, a színvonal. Kultúrált, szép, ápolt városkép. Nagyon vakít a magyar valóság kontrasztjában.
A másik erős érzés, hogy az én személyiségem itt azért valószínűleg eléggé botrány.

De kezdjük időrendben, repülőút. Emlékszem, hogy felnéztem Zsomborra, amiért mindenféle idegen országokba repülget csak úgy egyedül, most már tudom, ez mit jelent:) Valaki kérdezte tőlem, kikísért-e a család a reptérre, hát felnőtt vagyok, miért kísértek volna? Valahol kicsit pont erről is szól ez, ismét egyedül utazni, felnőtt módra.

A reptéren nagyon durván érezhető volt, mennyire szüksége van az embereknek, hogy is mondjam, a közösség érzésére. Legalább 7 egységnyi család és egykeség szólított meg, csak mert én is magyarul beszélek és Dortmundba megyek. Ebből háromnak megismertem a történetét is, miért, kihez utazik, milyen kint élni, satöbbi... és a hétből kettő a szemem előtt nincsmegajegyem-pánikrohamot kapott. Úgyhogy én egész összeszedettnek tűntem:) és nyugodtnak. Ellentétben az egyik középkorú nővel, aki még sohasem repült, úgyhogy kerestem neki ablak melletti helyet, és melléültem nyugtatgatni, válaszolgattam a kérdéseire, miközben ő sikongatott, hogy jesszusom, annyira, hogy felszálláskor majdnem reflexből megfogtam a kezét:) Volt mosolyognivaló rajtam is, hihi, ugyanis kíváncsi voltam, milyen a mosdó egy repülőn, és volt ott egy gomb, amit eléggé félreértelmeztem, megnyomtam és rövidesen bekopogott a stewardessfiú:) Mint kiderült, vészjelző volt, kifele jó kis felhajtással, tudnám, miért volt akkor pohár ikon rajta:) Mindenesetre jót nevettünk ezen az ülésszomszédaimmal, a pasi mondta is, hogy kár, hogy véletlen volt, szívesen megmentett volna:)

Attila már várt, egyből kocsiba be, rövidke körbenézés, majd vacsi egy olcsó kínaiban. Ez is mennyire más, mint egy magyar kínai! Fix árért szeddmagad van, de rengeteg mindenből lehet választani: külön feltétek és szószok, bio méz, földimogyoró krém, többféle fagyi, nyers zöldségek és saláták, nyers és bundában sült gyümölcsök, rák, surimi és mindenféle sztenderd állat meg kínai zöldségcucc szószban, panírban, natúr. Ebből a rizsből ne együnk, ezt délután főzték, csinálnak frisset, pillanat. A rizs is egész más, különleges aroma és szín, magában is élvezet enni. Jázminteát szolgálnak fel, isteni finom, életemben ilyen finom teát nem ittam! Meg is fogadtam, legközelebb csak teát iszom itt és gyümölcsöket eszem:) Végigkóstolgattam a dolgokat, s a végén még odahoztak egy kis tányéron valami húst és egy tányér levest is, amik nem voltak kirakva, kóstoljuk meg azt is... Kaja után pedig jár még egy kis grátisz aperitif, zöldszínű koktél kaktuszos pohárban. Lenyűgözött a kiszolgálás. A személyzet pedig ott evett velünk, és jól néztek ki, ez a legjobb garancia;)

Amúgy Dortmundtól nem messze Menden fő utcája mellett lakunk, de még egy ilyen kisváros főutcája is tipikus német sétálóutca fíling (főleg így karácsonyi fényben), fűszerezve a számomra szokatlan játszótér-jelleggel, középen egy kisvonat és az utcán végig minden 20-30 méteren egy-egy modern, bumszli gyerekjáték csücsül, persze igyekeztem mindent kipróbálni, sosem fogok felnőni szerintem, engem izgat minden ismeretlen, új dolog... :)

Itt most abbahagyom viszont, megjött Attila, kiugrunk egy levélért a tanyára, ahol korábban lakott...