wearing a mask

Nem, nem farsangi beszámoló:) Csütörtökről maradt, csak nem volt időm azóta leírni, egy teljes alvást már ki is hagytam idő szűkében...:P

Először dolgoztam maszkkal, egyáltalán, először vettem részt a Lipka-féle tréningen - elég érdekes keverék:)
40 perc nyújtással kezdtünk, elég brutál jógagyakorlatok formájában. Ezt egy kontakt tánc-jellegű blokk követte, egyik fél csukott szem, a másik az ízületek forgáspontjainál ad apró impulzusokat, amiket a másik inspirációként használ, és továbbvisz egy folyamatos mozgásba. Mozgatjuk, forgatjuk egymást. Egyre sűrűsödnek, majd egyre ritkulnak az impulzusok, a végén teljesen magára hagyjuk belső érzeteivel és motívumaival a csukott szemmel táncolót, bár figyelmünkkel tovább követjük őt, ráhangolódunk, és ügyelünk, hogy ne ütközzön másokkal. Én gyakran használtam arra az apró érintések lendületét, hogy a talajra kerüljek, a páromat viszont nem igazán sikerült szintváltásra csalogatnom, félt tőle kicsit. Nekem az okozott nehézséget, hogy az impulzus felé, vagy pedig ellenébe mozduljak el, Réka érintése nagyon lágy volt, nem nyújtott irányt. Nagyon jó, hogy utána mindig megbeszéljük, hogyan éltük át:)

Két meglepetés volt számomra ezzel a gyakorlattal kapcsolatban. Az egyik, hogy egy pillanatban, amikor én voltam csukott szemmel, átvillant az agyamon, hogy mi van, ha engem kicseréltek valakivel - egy kicsit más erősségű volt néhány impulzus. És a végén kiderült, hogy tényleg:) Valamelyikőjük volt olyan merész, hogy beleújítson a gyakorlatba, és átadjon kettőnket egy röpke időre a másik irányítójának (az ő párja viszont nem érezte meg a csalást). A másik, ami meglepett, hogy Réka azt mondta, annyira jó volt engem nézni, mert végig mosolyogtam, miközben csukott szemmel táncoltam, és az egész olyan szép volt. Ez azért érdekes, mert én ugyanezt éreztem őt vezetve:) Ő is tök átadta magát a mozdulatok hullámzásának, és gyönyörű volt, ahogy ellazult, elnéztem volna akár órákig:)  (egyébként múlt héten a Trafóban is egy hasonló gyakorlat volt, csak akkor a másik fejét kellett a kezünkkel mint egy porszívóval irányítani. Ott is egy lánnyal voltam párban, és őt is olyan jó volt nézni így csukott szemmel, ismét megállapítottam, hogy hát igen, a nő szép, egyszerűen szép, kivált, ha ellazul az arc. Feminin alaptulajdonság.)

Nagyon jól tudtunk egyébként együtt dolgozni, egyből szimpatikusak voltunk egymásnak. Hasonlít Csillára. Sosem láttam Csillát élőben, amikor nem tudtam még a nevét, kicsit elgondolkoztam, mi lenne, ha Csilla lenne az - akár lehetne is, Csilla színésznek készült. Hogy vajon akkor hogy zajlott volna le ugyanez? Ha nem tudunk egymásról, akkor valószínűleg ugyanígy. És milyen lenne utólag megtudni, hogy ő az? Megváltozna egyből a jóérzés, vagy megmaradna az összhang és szimpátia, ami már kialakult köztünk? Helyreáll ez, ha megszűnt a kiváltó ok, és már az ember maga, nem pedig a viszonyrendszer lesz a fontos?

Uhh még el sem jutottam a maszkig, ami lényeg, és már letelt a blogra szánt idő:( De kell az alvás, holnap nyolc óra workshop, onnan szökkenés át haladó kontakra, majd ágyikóba egyből, mert a jóga szerda reggel 6:30-kor indul, másnap újabb nyolc óra műhely, újabb táncóra - alvás - műhely, és szerintem a csütörtöki trafót fogom kihagyni, hogy kicsit utolérjem végre magam...