meglepő fordulat

Ez a post most a testről fog szólni. Rég nem voltam fizikailag ilyen jól, de akár az is lehet, hogy még sosem voltam. Magam sem értem, mi a szösztől, de múlt csütörtök óta kimeríthetetlenül energikusnak és energetikailag fogékonynak érzem magam (annak ellenére, hogy a kimerítés érdekében elég komoly hadjáratot folytattam, konkrétan két alvást is kihagytam három napon belül (na jó, egy fél meg egy egyórás szundi becsúszott), és a többi napon sem aludtam meg a szükségeset).

Ilyen állapotban mentem a vasárnapi meg a keddi workshopokra, persze főleg a keddi nap volt durva, mert ott állandó mozgás, hangadás és koncentráció volt 7 órán keresztül, improvizáció ugyebár, nemcsak hogy légy jelen és teljesíts, de ihleted is folytonosan legyen! És nem éreztem a hátrányomat egyáltalán, sőt a legvégén, amikor egyenként adtunk elő valami szólót, míg az összes többi a nézőtérről minket bámult, nem akarok nagyképűsködni, de az erőteljes, döbbent visszajelzések alapján azt hiszem, az egyik legjobb etűdöt hozhattam létre. Amúgy szerintem marha jó, hogy minden napot egy éles színházi imprós helyzettel zárunk, addigra már mindenki otthonosan a játéktérbe, önmagába és a saját bizalmába helyezkedett, és az olyanok is jobban ki mernek állni szerepelni, akik sosem improvizáltak még színpadon (bár azért ketten kihagyták a lehetőséget). Szóval hogy ezt hogy, azt nem nagyon értem:)

Másik meglepő, Alex mondta kedden medi előtt, hogy fogytam - amúgy kilóban nem, de már a Miklós is megjegyezte, amikor 6 nap eltéréssel másodszor masszírozott, hogy mennyivel keményebbek itt-ott az izmok, változott kicsit a forma. Ez tök jó:), mert én amúgy semmit sem csinálok, mármint, nincsenek fogyókúrás-önhajszolós programjaim, egyszerűen csak élem az életem, és táplálom a testem, ahogy jól esik neki.

És jól esik persze, mozogni, itt van a futás például, úgy vártam már a hó elolvadtát! Frissen az első fagymentes, napsütötte délután után a hajnali derengésben, egészen puha, finom, befogadó a talaj - nem olyan, mint a zivatar utáni sár, a sok héten át kitartó hó egészen mélyen lazítja fel a földet. Jóleső, otthonos puhaságba huppannak a léptek.
Ajánlom mindenkinek, hogy használja ki ezt az állapotot, ugyanis az apró záporok és a jégeső gondoskodtak róla, hogy ugyanilyen puha maradjon még mostanra is:)

A harmadik az energetika, hát, erről nem nagyon tudok írni, csak érzem, hogy másként működnek belül a dolgok. Olyan, mintha egy hatalmas energiaraktár, ami az elmúlt hónapokban elzárva volt, most egyszeriben felszabadult volna. És sokféle kivetülése van ennek: feléledtek bizonyos inaktív részeim, intenzívebbek a belső érzetek, erősebbek a megérzések. Vasárnap, a szomatodrámán volt egy nagyon mély élményem. Az volt a gyakorlat, hogy 20 percig az egyik ember hanyattfekszik, a másik melléül, és a kezét a másik szíve-bordái-hasa felé helyezve figyeli a társa szívverését, lélegzését, és közben végig beszélgetniük kell, és végig tartani kell a szemkontaktust. Amikor én feküdtem, pár perc után pontosan ugyanabba az intenzív, teljesen tér- és időmentes, különös tudatállapotba kerültem a másik szemébe nézve és hangosan beszélgetve, amire olykor meditáció közben találok rá, csukott szemmel, csendben, egyedül - számomra ez nagyon meglepő volt, bár a csoport vezetőjét nem lepte meg:). Vagy például az, amilyen jelenléttel egy masszázst megélek, múlt csütörtökön akkora lendülettel mozogtam, és olyan szinten eggyé tudtam válni vele, mintha én valóban eltűntem volna teljesen, és nem maradt más, csak a masszázs, a másik teste, a tánc és az energia. Eszméletlen jól esett feloldódni benne.

Meg vannak az élettől ilyen apró kedves dolgok:) Hogy a busz mindig pontosan akkor jön, amikor a megállóba érek, pedig 15 percenként jár és én sosem nézem se az órát, se a menetrendet, amikor indulok. Mindig pontosan érzem, hogy hol kell elkezdenem futni, hogy éppenhogy csontra elérjem (ez már mióta hazaköltöztem, így megy egyébként, úgy látszik, van a gyáli bkv-buszokkal valami telepatikus kapcsolatom:D), és csak nagyon ritkán nincs így, mondjuk tízből egyszer - jellemzően akkor, amikor valami nem oké, és feszült vagyok, vagy amikor anyám megállít az ajtóban - ilyenkor meg szoktam látni elmenni a buszt).

Voltam én már nagyon boldog és voltam már nagyon energikus is, de az általában valami külső dolog függvénye volt, főként valami kapcsolatból, érzelemből táplálkozott, és nem csak így volt magában, miközben a körülmények, kilátások esetleg nem épp túl rózsásnak tűnnek.
Szóval, most nem mondom azt, hogy nagyon, csak azt, hogy valamiféle boldog. Kevésbé ráncigálva a hatásoktól, to be at peace, in synch, valami ilyesmi van...
(Jó lenne tudni, mi váltja ki, mi segíti elő, és mi tudja fenntartani az ilyetén állapotokat!)