örök

"Ha kiderülne, hogy világvége lesz, te lennél az első, akiért aggódnék." - mondta, az én szememben pedig megjelent egy könnycsepp a meghatódottságtól. Nem is könnycsepp, sírtam egy kicsit.

Köszönöm, hogy vagy.

És bennem is így.
Pedig régen találkoztunk, legalábbis így, ilyen közvetlen mélységben már nagyon régen.

Mitől van ez, hogy a hosszú megismerésben-megszeretésben két ember ennyire fontos lesz egymásnak, és ez nem múlik el akkor sem, ha...? És nem úgy, és nem azért, mert függésben vannak egymástól, mert kell valamiért az ő adása, hanem érdek nélkül, immár teljes elengedésben...?
Nem tudom, de tényleg van valami, túl minden szükségleten és vágyon és túl az érzelmek s az évszakok váltakozásán, lehet valami két ember között, ami örök, ami örökké megmarad.