krumplicukor

Amikor közeledik valami új élet illata, a régi mindig egy kicsit rendeződik belül, át-átpereg és körbefordul, mint a gyümölcs a turmixgépben, krémessé simul, aztán elcsitul. Talán ezért van, hogy a kanyar után még minden nap retrospektív egy kicsit...

És persze én is ott tartok, hogy mogorva elefánt vagy kedves krumpli, itt van például a telefonom, amiből már egy éve nem töröltem ki az sms-eket (nem őrizgetés, csak egyszerűen nem foglalkozom ezzel), és a tavaly március tele van kedves krumplival. És nekem talán elég ennyi is, hogy egy éve milyenféle kedves krumpli volt, erről már kezdtem megfeledkezni az elkövetkezendő hónapok kaotikus viharában.

De mintha lennének emberek, akikhez nem is lehet máshogy, csak szubjektívan közelíteni. Hiába mondja a kívülálló, hogy itt alapvető emberi dolgok sérültek (ez a mondat valahogy nagyon megragadt), látod, hogy nincs is semminek tudatában, semmiféle utóhatásnak, saját szándéknak vagy felelősségnek, és mindent a legártatlanabb arccal és szívvel, igen, a tudat(ta)lanság, mondod, és képtelen vagy rá haragudni, pedig mást talán már rég tízszer is felpofoztál volna. De talán nem is baj ez így.

Ma meg nagyon kedves-napos délelőtt, pirkadar előtt kelés, fél kilencig Pressing, aztán röplátogatás a gimimbe. Anyumnak vittem ételt, Drixinek épp lyukas óra, beszélgetünk, érdeklem (kérdi, mi van az indológiával, én meg csak nevetek, és a ma-uri masszázsról kezdek mesélni). Finomszövésű indiai ing a testén, olyasmi, mint az a leheletvékony, ami még anyué volt, valami gyönyörű. 

Amolyan példakép volt ő nekem gimiben végig, a 'titkos szerelmem', majd kedves barátnőm. Azt hiszem, egy novellám van, amire igazán büszke vagyok, az ő személye inspirálta (persze sosem mondanám el neki). Az a kedves, csöndes, visszafogott, szelíd lágyság, nemes egyszerűség, amit szimbolizál nekem, ő ettől szép és ettől nőies. Valami olyasmi, mint amit Y jelentett nekem a mostani életemben. És még hasonlítanak is...