die wellen

Nagyjából átlagosan napi öt órát aludtam az elmúlt egy hónapban, úgyhogy muszáj változtatni a prioritásokon, most például úgy döntöttem, blogolni nincs időm, csak németezni:), úgyhogy egy einstürzende neubauten számot kaptok, amire hétfőn rákattantam (és aztán két napig nem bírtam mozdítani a nyakam, stb), két dolgot tudok nagyonszeretni a zenében, az egyik ez a végsőkig fokozás... és aztán bummm! Tök más képem volt egyébként erről a zenekarról, amit a fiúk mondtak régen, az alapján valami elborult zajzenének hittem, és nem is igen érdekelt, most meg belebotlottam egy számba véletlen, és iszonyúan tetszik... és dupla haszon, remélem, okos segítség lesz ez az ének/szövegelés a szótanulásban, nem szeretek szavakat tanulni, és nem is maradnak meg, ha nincs mihez kötni őket.
Szóval kedvencdal-dalszöveg, alant meg nyersfordítás, inkább ordítás mint fordítás, nem értek hozzá és most nem is célom, hogy időt szánjak és megerőltessem magam, mert csak a szavak miatt... meg mert tetszenek a szavak mögött a rétegek. (várhatod-e valaha is a hullámtól, hogy itt marad?)

Was soll ich jetzt mit euch, ihr Wellen, ihr, die ihr euch nie
entscheiden könnt, ob ihr die ersten oder letzten seid?
Die Küste wollt ihr definieren mit eurem ständigen Gewäsch,
sie zisilieren mit eurem Kommen, eurem Gehen.
Und doch weiss niemand wie lang die Küste wirklich ist,
wo das Land aufhört, das Land beginnt, denn ständig ändert
ihr die Linie, Länge, Lage, mit dem Mond und unberechenbar.


Beständig nur ist eure Unbeständigkeit.


Siegreich letztendlich, denn sie höhlt, wie oft beschworen,
Steine, mahlt den Sand, so fein wie Stundengläser,
Eieruhren ihn brauchen, zum Zeitvermessen und für den
Unterschied von hart und weich.


Siegreich auch weil niemals müde, den Wettbewerb, wer
von uns beiden zuerst in Schlaf versinkt, gewinnt ihr, oder
du, das Meer noch immer, weil du niemals schläfst.


Obwohl selbst farblos, erscheinst du blau wenn in deiner
Oberfläche ruhig sich der Himmel spiegelt, ein Idealparkour
zum wandeln für den Sohn des Zimmermanns, das wandelbarste Element.


Und umgekehrt wenn du bist, wild, und laut und tosend
deine Brandung, in deine Wellenberge lausch' ich,
und aus den höchsten Wellen, aus den Brechern,
brechen dann die tausend Stimmen, meine, die von gestern,
die ich nicht kannte, die sonst flüstern und alle anderen
auch, und mittendrin der Nazarener;
Immer wieder die famosen, fünfen, letzten Worte:
Warum hast du mich verlassen?


Ich halt dagegen, brüll' jede Welle einzeln an:
Bleibst du jetzt hier?
Bleibst du jetzt hier?
Bleibst du jetzt hier, oder was?   

Mit kezdjek veletek, ti hullámok, veletek, akik sosem tudjátok eldönteni, hogy az elsők vagy az utolsók vagytok-e?
Definiálni akarjátok a tengerpartot állandó partmosásotokkal, cizellálni akarjátok jövésetekkel és menésetekkel.
És mégsem tudja senki, hogy milyen hosszú valójában a tengerpart, hogy hol végződik és hol kezdődik a szárazföld, mert állandóan változtatjátok a vonalat, a hosszúságot, a fekvést a hold segítségével és kiszámíthatatlanul is.

Csak az állhatatlanságotok állandó.

És ő győz végülis, mert kivájja a köveket, ahogy gyakran ígérte, megőrli a homokot, olyan finomra, amilyen a homokórákba kell a tojáshoz, hogy mérni tudjuk az időt, és megkülönböztessük a keményet a lágytól.

Győztök azért is, mert sosem fáradtok el, a versenyt, hogy kettőnk közül ki merül előbb álomba, ti nyeritek, vagyis te, még mindig a tenger, mert te soha nem alszol.

Bár te magad színtelen vagy, kéknek látszol, amikor felszíneden az égbolt nyugalmasan tükröződik - egy ideális terep arra, hogy az ács fia rajta járjon: a legváltozékonyabb elem.

És fordítva, amikor vad vagy és hangos, és zúg benned a hullámok moraja, hegymagas hullámaidat fülelem, és a legmagasabb megtörő hullámokból ezer hang tör elő, az enyémek is, a tegnapiak, amelyeket nem ismertem, amelyek máskor susognak és minden más hang is, köztük a Názáreti, újra és újra a híres utolsó négy szó:
Miért hagytál el engem?

Ellenszegülök, minden hullámra egyenként ráüvöltök:
Most itt maradsz?
Most itt maradsz?
Most itt maradsz, vagy mi lesz?!