Nem is tudom, mikor éreztem utoljára ezt a fajta örömöt. Amikor egy annyira icipici dolog tud váratlanul akkora örömet okozni, hogy a bőrömből is kibújnék és csak nevetek és táncolok és nevetek és pörgök, s a pillanatban apró istenség szület. Talán nyáron, még az elején, az egyik olyan pillanatban, amikor majdnem, és még nem kötődött hozzá semmi egyéb. De akkor utána nagyon elszaladt a ló bennem, így jól ki is toltam magammal. Bár annyi mindent tanulhattam éppen ezért ebből, hogy most már nem haragszom magamra érte.
Azt érzem, hogy nagyon tudatosnak kell itt lenni. Ingoványos talaj ez az érzelmek világa nagyon, kizár minden törvényszerűséget. Nagyon jelen és nagyon észnél kell lenni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése