előszó

Miért itt...? Az élet túl személyes és túl képlékeny ahhoz, hogy mindig általános igazságok köntösébe lehessen bújtatni. Kell beszélni másokkal a fontos dolgokról. De kell egy hely, ami csak az enyém, ahol bármit szabad.

Simulni a pillanat röptével. Sírni örömtől is, bánattól is, ájultan táncolni, az avarban hemperegni és levetődni a mélybe, hanyatt zuhanva, vakon.

A másik blogban sziklafalra karcoltunk, itt a homokba rajzolunk majd. S egy könnyed fuvallattal másnap el is fújjuk...