Hogy pont az a lényeg, hogy a kritikus pillanatban önmagadat le tudod-e győzni, túl tudod-e végül lépni a korlátaidat.
Én mindig mindenkit felmentek, hogy 'így van rendjén, erre volt a helyzet akkori érettségében-körülményeiben képes, nem is lehetett volna mást elvárni tőle, blabla...' De nem. A döntés lehetősége mindig ott van, mindig minden egyedül rajtunk múlik.
Szembenézek az életemmel és ugrok, vagy visszamenekülök a kényelembe, amit annak képzelek? Magamat szabadnak tudván belenyugszom a láncaimba mégis vagy nem nyugszom, amíg le nem téptem őket? Ha majd kiugrik a szívem és szédülök, ha elural a bánat mocsara vagy csak valami nem megy, betegnek, sérültnek, elgyötörtnek tettetem magam, mint a szüleim, vagy felállok mégis és megmutatom, hogy ki is vagyok?
Luke Skywalker nem volt erősebb Darth Vadernél, amikor szembeszállt vele. Az ereje abból fakadt, hogy megküzdött.
Végeláthatatlan ideig várhatta volna a pillanatot, amikor elég jó lesz, amikor erősebb lesz az apjánál, de ez a pillanat soha nem jött volna el: az ellenséged (félelmed) veled nő, veled fejlődik...Én magam a kérdéshez furcsán állok, nem jól. Ha tudom, hogy most vagy soha, abban a pillanatban iszonyú bátor tudok lenni, nem hagyok időt a kételyeknek, hanem ugrok. De ha nincs kritikus pillanat, ha a kérdés nem a most vagy soha, hanem a ma vagy holnap, lehet, hogy sohasem teszem meg, amit most vagy soha gondolkodás nélkül megtennék...
(a képen Czap Gabó, Szlovénia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése