pure friendship

Öcsim gyakorol most a következő órájára és úgy érzem, pont ilyet hallgatnék: egy szál gitár minden cifrang-cafrang nélkül, nem is zene, nem is darab, csak ujjgyakorlatok talán, az is lehet, hogy csak egy-két akkord, üzenet, történet és érzelem nélkül... erre vágyom most, de biztos nincs ilyen album:), ő meg be is fejezi mindjárt.

Azon gondolkozom, most van először olyan (sulin / kolin kívüli) barátság az életemben, hogy szinte minden héten találkozunk. Ez egy felettébb felemelő, megnyugtató, otthonos, biztonságos érzés, mert tudom, hogy egy barát soha nem fogja egy szép napon azt mondani, ne jöjj többet. Nem mondja majd, hogy "nem láthatsz többé, mert nekem csak egy barátom lehet, és mostantól azt szeretném, ha nem te lennél". Nem mondja, hogy mától nem vagyok kíváncsi az életedre és hogy a szívedben mi van, és nem tagadja meg tőlem saját világának megosztását sem...

Lehet, hogy hamarosan messzire sodródunk egymástól, és olyan ritkán találkozunk majd, amit most elképzelni sem tudok. De nem lesz drasztikus és végleges, mert akkor is ott lesz, hogy jelen van köztünk valami kapocs, egyikünk sem fogja egyik napról a másikra elvágni a fonalat.

Most úgy érzem, legszívesebben örök életemen át inkább csak barátkoznék...