Ma benéztem a nagy teatartó dobozomból egy filtert - azt hittem, gyümölcs, de csak ízesített fekete volt - és valami eszméletlenül felpörögtem, megállás nélkül záporoztak bennem a gondolatok, és csak löktem, löktem a sódert németül, nem bírtam abbahagyni. Tök jó érzés volt átélni, hogy megy ez, mint a karikacsapás, nem kell úgy parázni :)
Bizony most már tényleg készülök Németországra: lelkileg is (érzelmi ráhangolódás, tervezgetés és elábrándozás a hogyanokon), fizikailag is (a cuccaimat már összepakoltam és kiküldtem kocsival Dortmundba, megvettem a repjegyet), nyelvileg is (németórák, Pimsleur, filmek). Arra, hogy egy darabig mindenképpen ott fogok nem csak lenni, hanem élni. Azt hiszem, ez nagyon fontos, hogy nem az életet túlélni, hanem élni menjek oda; máshogy nem érdemes. És Zsominak is igaza lehet, az ottlétet illetően is sok minden múlik majd azon, hogy milyen érzésekkel, elhatározásokkal és célokkal érkezek.
Még azért szokni kell egy kicsit a gondolatot... :)
A fekete teára visszatérve, máson is megfigyeltem, hogy máshogy, durvábban hatott rám az elmúlt hónapokban, mint régebben: az alkohol sokkal hamarabb beütött, a kávétól teljesen kikészültem (=kb. olyan ideges lettem, mintha államvizsgám lenne; úgyhogy szerintem soha többet), a hús pedig egyszerűen büdös, akármilyen formában van is feldolgozva, a cigi és a fű pedig, amik korábban az égvilágon semmi hatással nem voltak rám (ezért nem is igen próbálgattam őket), most mégiscsak kiváltottak valamit. Most ez úgy hangzott, mintha végigtéptem volna az elmúlt nyarat:), de nem, kb. 10 szál cigiről és kétszer egy-két slukkról van szó (mást eddig nem is), kávét is csak kétszer, a szeptemberi tanfolyamkezdés óta pedig egyáltalán nem ittam alkoholt. Nem erőltetés, nem csak a tiltás miatt, igazából fel sem merül. Azaz minek, ha megvan a fílingfless anélkül is? :)
Még tavaly mondta a "mesterünk" - óvatosan bánnék ezzel a szóval, nem akarok se túl nagyot, se túl kicsit mondani vele; maradjunk annyiban, hogy Brahmannak tudója ő -, hogy ahogy haladunk a kurzussal, egy idő után a fiziológia is követi majd a változást és finomodni kezd. Nem fognak jól esni bizonyos dolgok, amikkel eddig mérgezted magad, nem is kell erőlködni, maguktól elmaradnak majd. Igaza lehet, majdnem az egész csoport vega lett azóta, és a cigiről is leszoktak néhányan, alkoholt meg ugye nem iszik már senki - ez jelenleg kurzusfeltétel.
Hogy ez így marad-e örökre, azt nem tudom; nem elhatározni, szigorú dogmákhoz ragaszkodni, hanem az áramlással menni szeretek, úgy gyengéd a lét röpte, és a maga idejében érik be minden gyümölcs... nem érdemes idejekorán erőltetni. Ezért is nem mondtam magamról anno, hogy vega lennék, még ha nem is ettem húst egy-egy ideig életem során. Szóval meglátjuk, a kurzus végére mi marad, például az LSD-t illető, Feldmár-keltette érdeklődésből, a Castañeda-flessből és hasonlókból... :)
Merthogy nem gondolom, hogy alapvetően rossz vagy egyértelműen káros dolgok ezek - hanem hogy könnyen lehet velük visszaélni, és másra használni, mint amire hivatottak. Nagyon sokat lehetne mesélni erről, gimi alatt én is sokat olvastam, élénken érdeklődtem - még elméletben csak - a tudatmódosító szerek iránt (én inkább tudatfelderítőnek hívnám őket). A kedvenc tudomásom, hogy hogyan tisztul morálisan a keserű ayahuasca-teától hányva egy egész falu rituálisan...
Most elgondolkodtam a szón, mérget vennék rá, hogy Isten van benne. És tényleg: en-theo-gen - creates the God within, imádom ezt az érzést, meglátni, hogy a rég-elfeledett, homályba veszett őstudást magába rejtve a nyelv korunk szellemiségével szellemtelenségével dacolva átörökíti mégis az eltékozolt bölcsességet... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése