Most úgy döntöttem, hogy teszek mindenre, az ágyba fekszem, és szemlehunyva, ellazulva The Knife-ot fogok hallgatni. Vannak olyan hangok, mint a Bohren vagy a jól hangolt zongora, émelyítően nyálas és közhelyes szóval, de pont olyan érzés, mintha meg-megpendítené valami újra és újra a lelkem húrjait. Van, amit csak így írnék le: transzcendentális lebegés. Van, ami áramlás és mozgás, táncolni, folyni kell vele. Van agyszétzúzó, brutálharsh zúzás - nekem nem a deathmetál vagy a grindcore, hanem az Apocalyptica az, amibe belekapcsolódva testileg le szoktam vezetni a durvább feszültségeket. És vannak azok a számok, amik a lelkemet a végsőkig felajzva felrepítenek az egekig (Oldfield- és Pink Floyd-gitárszólók, Solaristól A főnix szárnyai); van, ami annyira intim, mint a mozdulatok nélküli, energiák szintjén zajló szerelmeskedés (Murcof); és van, ami, ha önfeledve-önfeladva együtt vagyok vele, betölti a teret és pulzálva magába ölel. Ez is ilyen most, valami állandóan jelen van belőle és lüktetve árad, megtöltve a szobám légterét valami meglepően taktilis vibrációval.
Varázsereje van a zenének, én mondom!
De van, ami ennél is sokkal izgalmasabb jelenség: az emberek közötti vibráció. Mitől jön létre és mi szabotálja? Nagy talány ez... :)
Noirral találkoztam nemrég és megállapítottuk, hogy utoljára, mikor találkoztunk (3 és fél éve) mennyire ott volt valami vibrálás a levegőben - és biztos nemcsak a Tripla falaira festett szexuális pozíció-kollázs hatására :) Most pedig nem volt semmi ilyen. Emlékszem, Czap Gabóval is volt egy palacsintázásunk egyszer Hamvas-szabadegyetem után, a körülmények semmi extra, a meditációról beszélgettünk. Akkor nem merült fel, hogy ő meg én, nem voltunk szabadok - de két éve, mikor már igen, mindketten arra a vibrálásra emlékezve mentünk el a találkozóra, és megintcsak megállapítottuk, hogy milyen vicces, hogy most bezzeg semmi sincs :) Idén nyáron pedig Mirinél találkoztunk össze, megint erős vibrálás volt, ki érti ezt? :) De beszéltünk is róla, talán az egész csak annyi, hogy mindketten akkortájt épp nagyon fel voltunk oldódva valamiben, látszott rajta, hogy nagyon megtalálta magában a férfit, és én is magamban a nőt. Akkoriban. Talán ez elég is, és máris magától beindul a kisugárzások egymásbahúzó mágneses tere? Az mindenesetre tuti, hogy nemcsak a két ember egymáshoz való viszonyától függ ez, nézz csak egy mester szemébe, ott lesz a legdurvább!! Mert ő nem a testedet, hanem a lelkedet vetkőzteti meztelenre a tekintetével...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése