És még valami. Hogy ez azért baromi fontos volt nekem, hogy ne csak beszéljünk a dolgokról, hanem bizonyítsunk egymásnak. Innentől nem lehet bizalom kérdése, innentől végre nem kell elhinnem, hogy úgy volt, innentől vége minden kétségnek a másikat illetően. Hogy láttam azt, hogy mennyire sajnálja, ami történt. Hogy őt is nagyon bántja az, amit tett velem. Hogy nem csak mondja, hanem tényleg azt szeretné, hogy helyrehozzunk mindent, és tényleg nagyon fontos neki, hogy velem minden rendben legyen. És hogy láttam, hogy mennyire szüksége van neki is az én szeretetemre és megbocsátásomra, annyira, hogy férfi létére még sírt is...
Olyan volt ez a pillanat, mintha a kezembe tette volna a lelkét.
Nagyon, nagyon meghatódtam, és én is sírtam, ahogy átöleltem...
Mindenki másnak meg üzenem, hogy ha van bárkivel is rendezetlen ügye, akit szeret, rendezze minél előbb, és mondja ki, amit nem mondott ki soha, sőt magának is alig mert kimondani! Meg kell lépni ezeket a dolgokat, mert neked is és a másiknak is ez iszonyú fontos lehet...
Az élet pedig véges, és nem szabad, hogy enélkül érjen véget!! Nem éri meg elveszteni azt, amit ezáltal nyerhetünk!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése