múzsa
virág veled a találkozás.
nem akarja senki... magától nyílik.
a szépség miatt. az illat miatt.
múzsa vagy. mindig festeni akarok, miután találkozunk.
aztán elszégyellem magam, mert téged akarlak lefesteni.
a tincseiden csillanó sötét szikrát, arcod selyem élét, szembogarad félősen belémröppenő sebes szárnyait...
így hát nem festek mégsem, írok inkább.
ez van most is... pedig az ecset alá álmodni inkább a virágot kéne valahogy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése