Kicsit tényleg úgy érzem magam, mint Charlie, amikor utólag kezdte el megérteni mások viselkedését. Átszíneződnek az emlékek, elítélek tetteket és szavakat, amiket akkor eszembe sem jutott bírálni. A legjobb baráttal való csetlog azért hasonlít egy előmeneteli jelentéshez...:) És durva tapasztalni, a jelen fényében mennyire másként látok már dolgokat, amikről akkor még minden rossz érzés nélkül beszéltem. Olyan negatív zöngéjű lett minden... :(
De persze ott van a másik oldal is, hogy itt egyáltalán nem arról van szó, hogy Charlie körül madjnem mindenki rosszindulatú és gonosz lenne, hanem hogy szimplán van valami alapvető emberi gyengeségük, mint mindannyiunknak, és ezt az ő személye erősebben aktiválja bennük, mint mások - ezért ő nyilván másként is látja őket. (és visszaérkeztünk oda, hogy mi is az én szerepem ebben, hogy velem ez történik...)
És persze ezért is fontos néha beszélgetni, és időről időre 'elolvasni mások jelentéseit is', hogy tudjuk, másoknak egyáltalán nem olyan élményeik és meglátásaik vannak ugyanazokról az emberekről, mint nekünk... Mert a kép csak így lesz teljes, a perspektíva, amiből a másikat figyeljük, csak így áll helyre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése