és még tovább...

Talán nem véletlen, hogy pont most került a kezembe ez a könyv...

"Mégis, minden homályos és bizonytalan volt. Átöleljem-e, vagy sem? Várja, hogy megtegyem? Haragudni fog? Tudtam, hogy még mindig úgy viselkedem, mint egy siheder, és ez feldühített. - Mért nem helyezkedik el kényelmesebben? - szóltam fojtottan. - Dőljön a vállamnak. - Engedte, hogy átkaroljam, de nem nézett rám. Úgy látszott, egészen elmerült a zenében, nem is vesz tudomást arról, amit csinálok. Akarja, hogy így tartsam? Vagy csupán eltűri? Amikor a dereka felé csúsztattam a karom, éreztem, hogy megremeg, de továbbra is a zenekar felé nézett. Úgy tett, mintha a zenére összpontosítaná minden figyelmét, hogy ne kelljen válaszolnia. Nem akart tudni arról, ami történik. Mindaddig, amíg másfelé néz és figyel, úgy tehet, mintha a közelségem, az ölelő karom kívül esne az ő tudatán és beleegyezésén. Azt akarta, hogy a testével szerelmeskedjem, miközben szellemét magasabb rendű dolgok foglalkoztatják. Nyersen megfogtam az állát, és magam felé fordítottam. - Miért nem néz rám? Úgy tesz, mintha én nem is léteznék.
- Nem, Charlie - suttogta. - Úgy teszek, mintha én nem léteznék."