álom-workshop

Egy tudatos álmodással foglalkozó workshopon tolmácsoltam az elmúlt három napban, pénteken 6, tegnap 8 és fél, ma 7 és fél órában. Lényegében szinkrontolmácsolni kellett, mert nem várták meg a mondandóval, amíg végigmondom a fordítást. Előadás- és vezetett meditációs blokkok váltották egymást. Az utóbbi jóval nehezebb volt számomra, hiszen nekem is meditatív hangon kellett beszélnem, tehát nem akadhattam meg az egyenletes tempóban és nyugodt hanglejtésben, és nem véthettem pillanatra sem hibát.

Foglalkoztunk gyermekkori, traumatikus eseményeket jelző álmokkal, prediktív álmokkal, amik előre jeleznek valamit vagy figyelmeztetnek valamire, olyan álmokkal, amiket nem értünk, de nem mennek ki a fejünkből, mert fontos rejtett üzenetet hordoznak számunkra az életünkről, amit meg kell értenünk. A fókusz egyrészt a tudatos álmodáson volt - eszközöket kaptunk ahhoz, hogy felébredjünk vagy tudatosan ráébredjünk álmodás közben, hogy mindez csak álom, és hogy képesek vagy saját magunk irányítani az álmainkat, ha szeretnénk,meg tudjuk határozni, hogy mi történjen meg és mi nem. És ami még fontosabb, hogy ugyanezek vonatkoznak a valóságra is... Úgyhogy másrészt valós életünk álmodáson, képzelőerőn keresztüli, terapeutikus meggyógyításán dolgoztunk. Nemcsak közös meditációk voltak, hanem egyéni gyakorlatok is konkrét álmokkal, melyeket felidéztünk, majd megtanultunk megérteni vagy megváltoztatni, átírni, és ezáltal feloldani egy belső konfliktust, vagy megoldást találni egy nagy életproblémára. Beszéltünk annak fontosságáról is, hogy felismerjük az álmaink és a mesék szimbolikájának segítségével a való életünkben tudattalanul dolgozó mintákat, szokásokat, korlátokat.
És végig, végig hangsúlyoztuk és tudatosítottuk, hogy minden csakis rajtunk múlik, minden a saját felelősségünk...

Azt hiszem, én is nagyon, nagyon fontos dolognak tartom ezeket. Nagyon sajnáltam, hogy én tolmácsként nem tudtam valódi, teljes jogú résztvevője, tapasztalója és teremtője lenni ezeknek a vezetett meditációknak, tudattalan és tudatos álmoknak... Megpróbálom majd végigvezetni magamban őket. Első nap még meg tudtam a szünetben tenni, és már akkor is elég durva dolgokra döbbentem rá magammal kapcsolatban, amikre eddig nem gondoltam. No meg elővettük például a pénzzel és a párkapcsolatokkal kapcsolatos vágyaink beteljesülését korlátozó hiedelmeinket is... szerintem írok majd külön, bővebben ezekről, most csak egy kicsit fel akartam vázolni, hogy mi is volt ez az egész.

Egyébként elég nyomasztó, negatív álmom volt ehhez képest az első éjjel... Én nem voltam szereplője az álomnak (sőt a szereplők sem az életem konkrét szereplői voltak - illetve néhányan külsőleg igen, de más élettel és más jellemvonásokkal), én csak kívülről láttam mindent from an omniscient point of view, és az apró, egymásutáni jelenetekből, négyszemközti hazug párbeszédekből derült ki számomra, hogy kivétel nélkül mindenkinek van valami sötét titka, valami rejtegetett bűntény, párhuzamos szerető, ilyesmik... Pontosan tudtam, éreztem, hogy ki mikor hazudik a párjának vagy annak, akivel együtt dolgoznak valamin, és annyira szar volt azt belátni, hogy nem lehet megbízni senkiben, a szereplők sosem tudhatják biztosan egymásról, hogy mikor mond igazat a másik...