szeretem

Rég voltam ilyen jól. Ez az érzés azért érdekes, mert néhány napja még azt mondtam volna: rég voltam ilyen rosszul... :)

Annyira lenne miről írni ezen a héten, minden egyes nap köteteket, ez a hét csak rólam szól, és csodát tesz velem. Boldogság van. Olyasféle 'kóstoló a jövőmből', az érzés, hogy igen, that's me!, valóban komolyan ezt akarom, még így is, hogy esténként olyan fáradt vagyok már, hogy nemcsak egy nyamvadt blogbejegyzésre nem telik, de az esti fürdéshez is össze kell szednem a maradék erőt... :)

A többi dolog meg érik az emberben lassan... vagy beleérik az ember? Hogy a dolgok nem alakulnak jól, de valahogy mégis jól van ez. Ez is egy lecke, az életben bizony sok minden nem úgy alakul, ahogy szeretnénk. Hogy ez igazságtalan? Igen, az élet is az. A következmények sajnos nem állnak összhangban a szándékokkal. Sőt néha következménye van a dolgoknak akkor is, ha nincsen szándék. És akaratlanul azt is bántjuk, akit szeretünk. És ez kegyetlenül mardos, de késő bánat. Utólag már nem lehet tenni semmit ellene, hiába is lenne a vergődés, magyarázkodás, bocsánatkérés, lelkifurdalás. Néha nem lehet kifelé megoldani. Néha véglegesek a dolgok.

És hogy az senkit nem érdekel, hogy nekem is van lelkem? Hát, a pakliban ez is benne van, nem először érzem ezt. De ez már az én magánügyem, csakis az én problémám. Egyszer úgyis minden(ki)t el kell engedni, legkésőbb a koporsóban úgyis egyedül leszünk, nem árt rá edzeni! ;)

Ez a hét meg amúgyis kárpótol(om magam) mindenért. Annyira szeretek minden egyes mozdulatot, most nem is csak a masszázsra gondolok, ott a mozdulatok már nem különülnek el, hanem az apró előkészületekre, ahogy lefertőtlenítem az ágyat, beállítom a hőfokot, felkapcsolom a sólámpákat, ahogy a vendégre várva eltáncolok egy albatroszt, hogy ráhangolódjak. Ezt az egészet annyira, annyira szeretem...