KÖSZÖNÖM...

Elvileg én masszíroztam ingyen másokat egész héten, mégis úgy érzem, ez a hét számomra volt egy nagyon nagy ajándék. A szívem telve van hálával. Annyi mindent szeretnék Nektek megköszönni!

Elsősorban a bennem való bizalmat, hogy eljöttetek, és segítettetek fejlődni a masszázsban, haladni a céljaim felé, hogy ellazultatok és nyitottak voltatok arra, amit csinálok, és befogadtátok, amit adni tudtam.
Az előtte-utána való teázós beszélgetéseket.
Azt, hogy elhoztátok ide a testetek tökéletességét, mindenki egy kicsit más alakban.
Hogy elhoztátok magatokkal, ki jobban, ki kevésbé egy kicsit az életeteket is: ebből is sokat tanultam, hogy kinek milyen életforma hová húz be feszültséget a testben, hogy segítettetek nekem, hogy ne csak egy mechanikus gyakorlatsort végezzek, hanem az egyéni problémákra is jobban figyeljek, hogyan tudom az alapokat személyre szabottan átformálni egy kicsit.
Köszönöm a rengeteg visszajelzést, pozitív-negatív kritikát, ezekből tanultam a legtöbbet.
Hogy rámutattatok az érzékeny pontokra, hogy elmondtátok, kinek mi esett a leginkább jól, mi volt a legfinomabb, és mi esett volna jól még.
Külön köszönöm azoknak, akik nyitott szemmel feküdtek kézmasszázs közben, mert segítettek legyőzni a zavart, hogy akkor is ugyanolyan önfeledten táncoljak masszázs közben, ha más is lát.
Legalább ennyire köszönöm, ha valaki mindenféléről beszélt közben, pláne, ha még kérdezett is, mert ilyenkor egy kicsit nehezebb koncentrálni, és ezt is szokni kell. Külön köszönöm Gerynek az "És a Torda Balázsról mit tudsz?", majd mikor mondtam, hogy mindjárt hazajönnek, de amúgy semmit, mert nemigen beszélünk, a "De ti közeli viszonyban voltatok, nem?" hangzatú kérdéseket, mert jó volt megtudni, hogy nem zavart meg a lábmasszázs hullámzásában.
Köszönöm Méder Zsombornak, Czap Gabónak és Sólyom Annának a kölcsönösséget, hogy egy kicsit visszakaphattam tőlük, amit adtam, hogy megmasszíroztak és segítettek oldani a héten a testemben felgyülemlett feszültséget, izomlázat, fáradtságot.
Köszönöm Pirinek és Andrásnak a szombati ebédmeghívást, Árpinak, hogy segített masszázs után Ágit költöztetni és a bulira való bevásárlásban, Alexnek, hogy késését kompenzálva eldobott jógára kocsival, M. Zsombornak, hogy olyan megnyugtató volt a jelenléte.
És Diónak köszönöm a leginkább, hogy eljött, mert vele volt a csúcsmasszázs - de ezt majd kifejtem bővebben... :)

Igazából szinte mindenkinek köszönhetek még valami pluszt, de Pirin kívül úgyse olvassák a blogot a többiek, úgyhogy abbahagyom a felsorolást, már csak azért is, mert a bérlő épp most jött haza, meg akartam őt várni, hogy beszéljünk erről a hétről, de aztán én is hazaindulok:) Olyan fura érzés egyébként, miközben felmostam ma ezt 150 nm-t, végig olyan érzésem volt, mint külföldi utak végén az utolsó napon hazakészülődve. Kár, hogy vége, annyira csodás volt ez hét...!