választás

Az Erzsébet-hídon sétáltam át álmomban, és annyira kristálytiszta és egyértelmű volt minden. Pontosan tudtam, hogy kit és miért, nem is volt kérdés egyáltalán. És fájlaltam, hogy azt, aki vagyok, nem tudom megmutatni, azt, ami bennem van, nem tudom átadni, mert nem lehet leírni szavakkal. Csak lépdeltem tovább, és éreztem, ahogy megremeg alattam a vas- és betonóriás, és tudtam, hogy nem tudnám ezt sem elmondani, mennyire egynek érzem magam a világgal, ami körülvesz - az élettelen részével is.