Na neeem, erről a kedves hobbimról mégsem mondok le, mert ez nagyonis egészséges! Kell valaki, aki legalább hetente egyszer a röhögőgörcsig felrázza az embert... :))
Bytheway túl vagyok az első két mauri napon, egy 50 perces teljes ízületi masszázs és az albatrosz-tánc elsajátításán, egész nap masszíroztunk és táncoltunk, ma már bántam, hogy nem hoztam magammal mászócuccot estére, lehet, hogy tegnap nem is a tanfolyamtól, hanem a 4 óra alvástól fáradtam el annyira...? :)
Érdekes nagyon ez a technika, nem is technika, inkább egy holisztikus rendszer, egy sajátos életszemlélet a maga törzsi, természetes filozófiájával. Nekem való. Tisztelem és értékelem a másikat: éppen ezért a masszőr nem gyógyít, a páciens pedig nem beteg, épp ellenkezőleg: ő maga a gyógyító, a masszőr csak utat mutat. Maga a masszázs pedig... folyamatos áramlás, folytonos mozgás, a masszőr legalább annyira része, átélője a folyamatnak, mint a masszázst élvező személy. Vagy inkább sokkal jobban! Bele lehet nagyon oldódni, mindkét szerepbe, amikor engem masszíroztak, konkrétan alfába kerültem, amikor én csinálom, az meg olyan, mint a tánc, vagy mint a szex, hogy átadod teljesen egy másik embernek magad és annak, amit csinálsz, csak rá és a mozdulatra figyelsz, érzed a rezdüléseit. És igen, miután mindenkit végigmasszíroztál - természetesen háromszoros adaggal, hogy jobban rögzüljön -, a végén már majd letörik az ujjad, de valahogy nem baj, ha el is fáradsz, mégis mindig lankadatlan lelkesedéssel túllendülsz a következő pillanatba, mert érzed, hogy a test, ami előtted fekszik, megérdemli a törődésed, és ez erőt ad, hogy minden egyes éppen rád váró mozdulatot a tőled telő legnagyobb tökéletességgel hajts végre. Vagy legalábbis, nekem ilyen érzés volt végigcsinálni...
Ja, és vagy ötvenszer hangzik el naponta Miri neve, mert a leggyakrabban - ráadásul háromféle variánsban - használt technikát mirimirinek hívják:)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése