Egy nap két p7-es fuvar, gyönyörű, esőmentes idő, a nap végén csókokkal tűzdelt együtt tekerés az utolsó két címre, egy jó pizza, a megmaradó energiákból pedig másfél óra mozdulatművészet Pálosival az Amélie zenéjére.
Nem is tudom, mi kell még a boldogsághoz.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése