rosszullét

Öcsim babrál a telefonommal:
- Idus, mi az a DJ Nyitós meg DJ Zárós?
- A diszpécserem. Fel ne hívd, mert kinyírlak! :)
- Halló! Szeretnék felmondani...

Azt hiszem, nem bántam volna, ha a mai munkanap kitörlődik a történelemből. Iszonyú fáradt voltam, úgy éreztem, hiába erőlködök, nem tudok haladni, és ez eléggé lehangolt. Meg az is, hogy összesen hat fuvarom volt egész nap (ami kb. annyit jelent, hogy feleannyit kerestem ma a nyolc órában, mint szombaton a másfélórás masszázzsal..), és a végén már eléggé halálra untam magam. Mondjuk még mindig sokkal jobb volt, mint ugyanez esőben, szélben, vagy hidegben lett volna, mert így elüldögéltem a fűben, pár hónapot előrehaladtam olvasva az időben, az arcomat sütkéreztettem a napon, és egész nap arra gondoltam, hogy ebben a csodás áprilisban, ami van, kibaszottul szeretnék már motorozni! Persze nem itt a városban...
Attila utalt rá, hogy hazalátogat hamarosan, remélem, hogy motorral jön. Bár ahogy ismerem, autóval fog, mert akkor már hoz magával néhány bekéredzkedett potyautast, pár köbméter mások által Mo-ra küldött cuccot, kismacskát, stb., amit eddig is, amilyen áldott jó lélek...

16:45, tárcsázom a Záróst.
- Mi van Idus, unod a banánt?
- Hát, ma már több, mint három órát dekkoltam üresen...
- Akkor húzzál haza, de nagyon gyorsan!

Hazafelé meg már olyan rosszul lettem, hogy a bringáról is majdnem lefordultam, nem jutottam el a Práterig sem, hanem szédelegve beestem egy bioboltba vizet kérni, leülni egy kissámlira, és valami kajával helyrehozni a vércukromat. Aztán persze jól megpakoltam magam, és hoztam haza a családomnak mindenféle jót, hogy aztán végre pihenhessek dolgozhassak kicsit a Photoshoppal, mivelhogy azért is jöttem haza Gyálra most, mert a laptopom bedöglött teljesen. Most már nemhogy blogolni, de egy youtube videót megnézni sem tudok már vele, az egyetlen életfunkciója a zenelejátszás maradt.

Ez pedig most Loscil - Submers. Szelíd hangolódó reggeli ébredezéshez, tökéletes csendesítő esti halkuláshoz...