fájás

Hű társam ma kint alszik a csillagos ég alatt, a betonkeverőhöz lakatolva. Egyszerűen imádom, bedobom magam alá, és suhan, mint a szellő, egész nap egy testként járunk. Nem érdekel, hogy csúnya. Akkor is tökéletes.
Majdnem szerelem.

A fogfájás lényegében elvitte most az egész hétvégémet, ennyit a bringás számháborúról meg az alleycatről, egyedül egy nyíltnapos kontakt jóga órára jutottam el, ami után volt még egy mélyrelaxáció (jóga nidrá) is. Durva, de hipphopp bealudtam rajta, annak ellenére, hogy ekkor már simán tudtam volna a fájdalomtól ordítani. Aztán átmentem a volt barátomhoz (együtt jógáztunk), vicces volt, mivel azt se tudtam, hol vagyok, az eső pedig esett, és nem akartam elővenni a térképet, ezért követtem a trolit, amin ült - vagyis megálltam és bevártam minden sarkon, és akkor mindig integettünk egymásnak. Ő meg csodálkozott, hogy egyszerre értünk haza, pedig ha tudná, mennyire lassan mentem direkt, hogy ne lüktessen még jobban a fogam az emelkedő vérnyomástól. És ez nagyon jó döntés volt, egyrészt, mert múlt szerdán bevettem az utolsó Cataflamot, és most az anyukájától kaptam hármat (egy még megvan, de most már nem akarok többet tényleg).

Meg azért is, mert nem tudtam megindokolni, de valahogy éreztem, hogy nekem most pont erre lesz szükségem.
Hogy bebújjak egy ágyikóba így nyomorultul és fázósan betakarózzak, miközben ott van a közelemben az, aki mellett a legjobban el tudom engedni magam, aki mellett gyenge merek lenni, és úgy tudok sírni, mint egy kislány. És rátette a két kezét az arcomra, hogy körbefogja és megreikizze ott, ahol fáj. És nekem máris jobb lett.
Meg a beszélgetéstől is utána.
És a faszomat, nekem ne tiltsa meg senki, hogy miről beszélhetek. Legalábbis a hozzám legközelebb állókkal igenis meg fogom beszélni, mert mégiscsak az én életemről és főként az én lelkemről van szó, és ez sokkal fontosabb, mint másnak a gyengesége és a gyávasága.

Ismerőse vagyok facebookon a "healing hugs"-nak. Ma azt mondta, ‎"Don't be afraid to cry. It will free your mind of sorrowful thoughts."

Ma meg voltam (gyalog:) fogorvosi ügyeleten, ahol csak még jobban megkínoztak, én meg fázni, remegni, lázasodni kezdtem. Majd Anyum tündérkedéséből kifolyólag fogadott a saját dokink rendelési időn kívül. Olyan 4 óra fele begurultam Gyálra, akkor Anyuval megbeszéltük, hogy Flying Circust nézünk. Kb. 5 perc után belaludtam, és húztam a lőbőrt egészen fél tízig...
Hülye érzés, hogy elment ez a hétvége úgy, hogy alig történt valami, és semmit nem tudtam elintézni, amit akartam. De legalább nem hétköznap ütött ki a nyeregből.

Egyébként meg gyönyörű volt a péntek estém. Egyre inkább otthon érzem magam a Melegedőben, bár most a körülöttem lévőket szinte csak foszlányokban érzékeltem magam körül, mintha egy kis külön burokban beszélgettünk, simultunk volna össze mi ketten. És nem is tudom, mikor nevettem már ilyen önfeledten utoljára. Jóízűen, (ön)irónia nélkül;) Aztán végül csak átcsorogtunk a Toldiba, ahol BuBifeszt és biciklis versenyek voltak. A footdown-ban én is indultam (mivelhogy ez inkább móka volt, mint verseny, szívesen is venném, ha minden nap lehetne ilyet játszani!), a skid-nél meg volt kire büszkének lennem...:)

Másnap reggel meg megdőlt az az elméletem, hogy reggel még nem tudok szerelmes lenni.
De vajon miért az volt az első gondolatom, miután akaratlan kicsúszott a számon, hogy szeretem, hogy basszus, ezt elbasztam...?!