„Állni némán, mint a Mátra,
Nem nézni előre se hátra,
Nem erőlködni befelé sem,
Csak bámulni a létezésen.
És mindent köszönteni szépen,
Minden valók testvéreképpen.”
2010. szeptember 27., hétfő
symbolic
Álmomban megkaptam az utolsó címemet, de tovább kellett adnom Neki, mert lenéztem, és azt láttam, hogy az én lábam egy betontömbben áll, kettőnk közül Ő az egyetlen, aki lépni tud.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése