2010. február 2., kedd

Mozdulatművészet v1, v2, v3

Mozdulatművészet - Orkesztika Alapok
Tudtátok, hogy a 10. században tilos volt megkeresztelni a táncosok gyermekeit? Ez abban a korban kb. annyit jelentett, hogy nem is vagy ember. A századfordulón pedig, amikor Isadora Duncan, a modern, szabad tánc megalkotója és magyarországi tükröződése, Dienes Valéria kezdte tevékenységét, a tánctanárok nevei még mindig a prostituáltak begyűjtésére hivatott erkölcsrendészeti hatóság listáján szerepeltek. Így aztán titokban, álnéven kezdődött el az orkesztika tanítása. Sőt Márk állítja, hogy a mai napig gyakran találkozik azzal a sztereotípiával, hogy aki táncos, az kurva.
Na, hát így fontolja meg, aki erre az órára akar járni! :))

A másik, amit mond, hogy ő nem fog tanítani orkesztikát, ő nem tanít semmit - ő csak önmagát tudja adni, s majd mindenki elveszi belőle, amit el akar. Érdekes témákat feszeget még - de egyelőre nem mozdulunk, csak beszélgetünk, fogalmam sincs, hova fog vezetni ez...

Mozdulatművészet kezdőknekAz első pillanattól kezdve nagyon erős "ezt kerestem!!"-érzés. Pontosan az a fajta mozgás, amire a kontakt mellé legbelül vágyom. Az egész közeg annyira művészi, a srác, aki tartja, a zenék, a mozdulatok... magával ragad. Pontosan azoknak az apró mozdulatoknak a finomítása zajlik, amiket finomítani szeretnék. Hogyan lehet szépen, ívelten, művészien áthajlani, átsiklani szabadon egyik pozícióból a másikba. Játszunk a dinamikával is - térben ugyanaz a mozgás, ám az egyik lassú átfolyással ível, a másik hirtelen akcentussal pattan át. Ritmikus ringás az óra, nagyon apró, egyperces koreográfiák vannak, melyeket csak egyszer vagy kétszer viszünk végig. Mit nem adnék, ha emlékeznék mindre...!

Annyira jó érzés ebben a mozgásban, ebben az áramlásban lenni, a zene pedig olyan csodaszépen festi alá, egyszer majdnem elsírom magam az örömtől, annyira gyönyörűek belülről érezve ezek a mozdulatok...

Mozdulatművészeti testképző gimnasztika hölgyeknek
Mást vártam, ez inkább egy tornaórára hasonlít, darabos, awkward és ragadós-nyúlós az előzőhöz képest, esetlen dinamika lágyság és éltető lüktetés nélkül, és nem is tűnnek olyan szépnek a mozdulatok. Értetlen vagyok kicsit, de szép lassan kibomlik azért a lényeg: nagyon lassan dolgozunk apró részleteken, pl. percekig nyújtunk egy karral húzott spirális átgördülést. Munkás, az egész test megfeszül, minden izom tart, nagyon koncentrálni kell. Érzem a tegnapi jazztánccal szerzett izomlázat...

Mára ennyit a hasonló elnevezésű, ám gyakorlatilag és személyes megélésben igencsak eltérő táncórákról... :)
A Kísérleti Impró Műhely bő háromórás szeánszán vettem ma még részt, de erről legközelebb!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése