balett

Hétéves koromban Anyu vásárfiaként egy rózsaszín cipellőt vett magának Németországban. Úgy nézett ki, mint egy balerinacipő... és a pici Idus arról álmodozott, bárcsak táncolhatna balettot! De a Tolna megyei nemzetiségi falucskában, ahol akkoriban éltünk, csak német néptánc volt és aerobik a kollégista gimis lányoknak, így hát ezekre jártam, és arra gondoltam, majd az én kislányom...

Élőben még sosem láttam balettet (bár Miri szervez most, márciusban fogunk menni Anna Kareninára). De tévében láttam azért egy-két dolgot, és a benyomásom az volt, hogy a balett nagyon szép. De hogy milyen ez a táncmozgás belülről, arról fogalmam se volt...

Márpedig borzasztó!! Térdgyilkos, kifacsart, gyötrelmes, élvezhetetlen... ilyesmik voltak a benyomásaim, amint tegnap volt szerencsém megízlelni egy balettóra lefolyását. Legalább az izmok dolgoznának rendesen, de még az is csak néhány mozdulatban... A szókincsem viszont egy csomó itt-ott már hallott, de eddig homályos táncos kifejezéssel bővült: most már tudom, mit jelent a dögazsé, a fondü, a tandü, a frappé, a dömi-plié, a rond, a zsöté... Mindazonáltal remélem, soha többé nem fogok a balettal testközelből találkozni, és tuti, hogy a lányomat sem engedem:)