Nagyon vártam ezt a nyílt hetet a Mozdulatművészeti Stúdióban, mert éreztem, hogy hiányzik valami. Hogy kurvajó a kontakt improvizáció és annyira önmagam lehetek benne, ahogy semmi más mozgásformában, de a fejlődés valahogy sokkal inkább zajlik a lelki oldalon: önbizalom, lazaság, összhang, egymás érzékeken túli érzékelése, az egymáshoz való kapcsolódás dinamikájának szabályai, testhelyzetek és mozgások fogalmi absztrakcióban való meditatív, kreatív elmélyedés. És persze a másik oldalon fejlődünk a kontakt sajátos fizikai technikáiban: emelések, súlyadások és -tartások, pörgések, a súlytalanság érzetének keltése, talajba simulás, anatómiailag megfelelő támasztékok találása a másikon, felületek adása egymásnak. Harmadrészt pedig egyre tágul az improvizáció lenyűgöző és határtalan világa, a korlátoktól és szabályoktól mentes önkifejezés, teljesen feloldódni a jelenben...
De éreztem, hogy valami hiányzik ahhoz, hogy önmagamból a legtöbbet tudjam kihozni, és ne csak a fentiekben, hanem a mozdulataim minőségében, a táncstílusom esztétikájában is fejlődni tudjak, mert ezen szerintem még nagyon, nagyon sok a finomítani való. Azt várom ettől a héttől, hogy rálelek majd a megfelelő formára, ami segít ebben...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése