kortárs jazz

Ez egy számomra nagyon szokatlan óra volt, több szempontból is a határaimat feszegette. A mozgásokat eléggé idegennek éreztem, több rövidke koreográfiába építgettük bele a jazztáncos mozgáskultúra alapstruktúráit, és a különféle testrészek izolációjával kísérleteztünk. A kortárs jazztánc nem az én műfajom, nincs elég tere az improvizációnak (legalábbis itt, ezen az órán nem volt), minden nagyon feszes és ütemes, a lépésekből és mozdulatokból hiányzik a megszokott lágyság és szabad tér. Viszont érdekes volt figyelni éppen ezt, hogy hogyan küzdök meg a formai kötöttségekkel, a gyors utánzásokkal, amik a kontakt óráknak csak nagyon csekély mértékét képezik, és akkor is az időfaktor kizárásával, ami itt viszont nagyon erős volt, szoros ritmusra ment minden. Az pedig nagyon tetszett, hogy a bemelegítés és a levezetés, nyújtás ugyanolyan koreo-blokkokba volt beépítve, mint ténylegesen táncos részek. A nyújtásoknál pedig nagyon messzire mentünk, sokféle apró elemből összeálló komplex módon nyújtottuk a lábakat, aminek a vége az lett: hát akkor most nézzük a spárgát! - persze kinek-kinek saját testi korlátai szerint. Teljes spárgát nem tudott senki bemutatni, de az eredménnyel elégedett voltam. Ezzel a módszeres rásegítő nyújtással tényleg elvitt a képességeim határáig. Szerintem jó kis izomlázam lesz:), dinamikus, izzasztó óra volt szokatlan lábmozdulatokkal és kartartással.