18+

Valamivel jobb lett. Kimentem a kertbe, és jólesőn nyugtáztam, hogy már érik a dió, még ha nem is lesz akkora diószőnyeg a fűben, mint régen. A haldokló mandulafán viszont sajnos már csak egy-két szem árválkodik. A szilva sem termett már idén, túl öreg szegény. A körte viszont idén nevelte a legnagyobb, legfinomabb gyümölcsöket, és volt málna, bodza, feketeribizli is. Annyira nem rossz teljesítmény ez egy olyan kerttől, amit évek óta nem gondoznak.

Aztán hátramentem a "hátsó kisházba", vagyis a félig nyitott melléképületbe, bogarásztam a ruhászsákok között (nemsokára Szilvinél ruhacsere buli). Az egyikből előszedtem a szűkként félretett ruhákat, és úgy döntöttem, nem megyek vissza a lakásba próbálni, ahol már fél nap bent rohadtam, hanem próbálok itt a kertben. A nacik közül sajnos nem lett jó semmi, valszeg pont két éve raktam össze ezt a zsákot, amikor a legcsinosabb voltam, mondjuk az is igaz, hogy ezek a 12-15 éves korom között hordott legszebb ruháim plusz egy-két olyan cucc, ami soha nem volt jó rám, csak örököltem valahonnan... Egyébként nem nagyon lehet belátni a kertbe, mióta mindkét szomszéd felhúzta a drót mellé a nádkerítést is (nem értem, miért zavarja őket a köröskörül-fű látványa, vagy mitől akarnak ennyire szeparálódni), meg amúgy sem látnának többet, mintha nyáron bikiniben napoznék.

Egy kicsit azért ezen a ponton elgondolkoztam azon, amit a pasim jegyzett meg legutóbb, hogy én arra izgulok, ha valami zavar. Lehet, hogy van benne valami, mert tényleg nem bánom, ha olyan a helyzet, hogy tudom vagy inkább érzem, hogy nem fog, de akár esetleg meg is láthatna valaki. Mondjuk olyan sokszor még nem szerelmeskedtem közterületen (pl. a dunaparton sem még ;) ) - egyszer éjjel két járdamenti, fazonra nyírt sövény és egy fa törzsének háromszögébe zárt kis térben, állva, az exeméknél nyáron a lapostetőn, és egyszer egy közös barát társasházi lakásának hátsó kertjében egy üveg bor után hajnali órában, ahol csak másnap döbbentett meg, hogy ez mekkora fejetlen őrültség volt, és hogy hogy nem volt kényelmetlen, mikor alig van fű és a talaj is eléggé lejt (bár utóbbiról rémlik, hogy akkor pont, hogy izgalmas volt).

A tető mondjuk más, mert oda nem lehet fellátni (legalábbis akkor még nem volt a környéken más magas ház), viszont a nyíltsága miatt az egyik legnagyobb szexuális élményem kötődik hozzá, mert nincs annál jobb érzés, mint amikor úgy minden egy, nem csak ti ketten, hanem az egész világ bekapcsolódik, és itt valami olyasmit éltem át azáltal, hogy először a nap melege égette a testünk, majd szél és hirtelenvihar kerekedett, és zuhogni kezdett ránk nagy cseppekben az eső... pont, amikor a csúcson voltunk mindketten. Eléggé felejthetetlen élmény.

Szeretek nem elszakítva lenni a természettől. Ez most is így van munka közben, azt hiszem, ezért nem bánom annyira, ha esik az eső. Szerintem az életnek igenis fontos része, hogy bizonyos rajtunk kívül álló, általunk befolyásolhatatlan és megfejthetetlen erőknek ki vagyunk téve.