tavaszodás

Mobilnet, fürdőruci, gyékény, és most kint fogok dolgozni a gyönyörű napsütésben! A jácintok illata kétoldalról cirógatja az orrom, a csillagvirág most kezdi hullajtani szirmait. Égeti bőröm az erős tavaszi nap, mintha minden életerő a tavaszi délelőttbe sűrűsödne, most még minden töretlen, friss, hajthatatlan, és iszonyú lendületet ad a merevségbe kényszerítő téli álom elmúlása.

Valahogy így érzem most magam én is, és köszönöm mindenkinek, aki az elmúlt egy hétben átengedte a masszázsnak a testét, aki levelet írt, aki felhívott, aki megölelt, aki rámköszönt és rámmosolygott, vagy csak ült és ivott egy sört mellettem.

A focipályára kihozták ma az ovisokat, csupa fogócskázós-nevetős pufi arc, körülöttük futottam és jó volt őket nézni, azt hiszem, kezd újra lehetségesnek érződni, hogy egyszer majd gyereket akarok. Ez is olyan, aminek meg kellett gyógyulni, hogy ne érezzem a lelkem rejtett-szégyellett zugában valahol szánalmas kompromisszumnak és nevetségesnek a házasság gondolatát, hogy újra hinni tudjak a párkapcsolatban mint formában, amiben két ember boldogan és őszintén együtt lehet.
Mostanság, ahogy főzök és takarítok, halkan, de mintha ott zakatolna a fejem búbja alatt az a szó, hogy feleség, szeretnék beleszokni azokba a dolgokba, amiktől egyszer majd jó feleség lehetek.