na jó, próbáljuk meg...

cseppek 

a taste of honey, minden egyes mosoly, félénk pillantás és elszabaduló rakoncátlan hajtincs egy-egy csepp mézként hullik bele, a tetején csobban egyet: a rádnéző nevetésem ez a csobbanás. arra gondolok, bárcsak olyan lenne ez a pohár, mint a sosem megtelő feneketlen zsák a mesében, a jobb fülemmel egészen közelhajolnék, úgy hallgatnám a csobbanások cirógató selyem hangját, én lennék a visszhang és örökké csak nevetnék velük. de a fejem búbján itt ül a félelem és beesik a bal fülembe, ha túlságosan előre hajolnék: azt súgja, az első csepp, ami túlcsordul, az első kibuggyanó könnycsepp.
naaa lécccci, ne izélj, mondom neki, inkább taníts meg lehörpinteni a tetejéről egy picit!