homok
öntőforma vagy és én a homok, vidám gyerekként játszik velünk az isten. belédcsurgat, kiborít, felnevet. önfeledten peregnek a szemek.
újabban egyre nedvesebb vagyok. nézd, most már nélküled is tartom a formád. távol mehetsz egészen, ittmarad bennem a mintázatod.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése