buborék
szivárványszínben játszott légies szépsége, ám ereje hatalmas volt. végül eloszlott a térben észrevétlen, hisz levegő volt maga is... csak a lelapult fűszálak őrzik emlékét, hogy itt pukkant el.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
„Állni némán, mint a Mátra,
Nem nézni előre se hátra,
Nem erőlködni befelé sem,
Csak bámulni a létezésen.
És mindent köszönteni szépen,
Minden valók testvéreképpen.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése