Soha nem éreztem még egyszerre (és itt az egyszerre szó fontos) ennyire boldognak, szabadnak és közben és főként arra büszkének magam, ahogyan gondolkodom, "viselkedem", és ahogyan élek.
És ez egy kicsit arról is szól, hogy még ha én ugyanilyen lennék is, nem tudnám ezt érezni bárki mellett, ezt pont őmellette tudom.
Vajon kellene az életemen bármit változtatni ahhoz, hogy ennél tökéletesebb lehessen? Én nem hiszem.
Nyilván lehetnének további kényelmi szempontok érzelmileg, anyagilag és fizikailag is, csakhogy az embernek nem feltétlenül az tesz jót, ami kényelmes. Sőt néha sokkal fontosabbak a kihívások, mert ezek visznek mindig előre...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése