boldog

Ilyenkor van az, hogy nem tudok mit írni. Mert olyan boldog vagyok, amilyen boldoggá csak az egyszerű, igazi, tiszta dolgok tudják tenni az embert.

Mint az árnyékunk ritmikusan fel-felbukkanó lüktetése az utcai lámpák fénye alatt. A pattogó tűz füstös illata. A ruhája szövetének tapintása egy ölelésben. A tükörsima aszfaltok feletti suhanás puhasága. Ahogy megcsillan a szemében a mosoly éjjel a gyertyafénynél. A három percen belül felvett küldemények után érzett elégedettség. Pár csepp éltető eső meleg napokon. Az ajka íze egy jó korty hideg sör után.

Amúgy még sosem volt olyan pasim, aki dohányzott.
De azt hiszem, ha nem cigizne és nem szeretné a sört, majdnem olyan tökéletes lenne, hogy nem tudnám szeretni.