Milyen félrevezető ez a blog, lassan semmit nem merek ide leírni, mert aztán echte máshogy lesz :-P Tegnap pl. induláskor rájöttem, hogy a táskavisszacsere miatt most nincs nálam villogó, Gyálról meg anélkül feljönni sötétben elég életveszély, így mégis otthon maradtam. Szerencsére a családom elég későn jött haza ahhoz, hogy ne is érzékeljen, én meg egy nagyon jót aludtam nyitott ablaknál a földön, cseresznyelomb-magasságban, messze a város zajától. Ilyen alvás után még az is jól esik, hogy munka előtt még be is kell tekerni a városba. Főleg, hogy ma először nem a futárkodással, hanem Vele álmodtam. :)
Nem véletlenül jött meg így a kedvem most a blogoláshoz persze, bár azt most már megtiltottam magamnak, hogy munkaidőn kívül is olvasgassam a pasim régi, kinyomtatott blogját (hiszen akkor: 1. hamar elfogyna 2. nem aludnék éjjel), akármennyire is izgat, hogy mik állnak benne. Így viszont végigélvezem tényleg az egész munkaidőt, mert ha üresbe tesznek, akkor meg alig várom, hogy a szürke dossziét a kezembe vegyem.
Belegondoltam azért, milyen lenne, ha én is ilyen szókimondással, bevállalós párbeszéd- és eseményleírással írnám a naplóm... Megnéznék mondjuk egy április 24-et, szerintem oltári botrány lett volna belőle - ehhez képest ott áll egy egészen szelíd, rövidke szösszenet az aznapi napról... És közben meg mégis leírtam benne mindent.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése