utolsó pipa

Holnap Gergő 10 napra Tibetbe megy, úgyhogy még gyorsan lezavartam vele is egy őszinte kérdezz-feleleket. Annyira jó, hogy itt már fel sem merül, hogy valaki nem őszinte! A kurzus során mindenki éretté vált ahhoz, hogy tudja, nincs értelme, és ez baromi jó, igazán sok szarakodást lehet megspórolni vele, és nekem sem kell még pluszban azon agyalnom, hogy vajon elmondja-e a teljes igazságot, vajon van-e valami szándék mögötte, no és ha el is mondja, akkor vajon saját magához mennyire őszinte... ésatöbbi.
Király!

És érződik a válaszon is, hogy mindent elmond. Megnyugodtam, hogy nem akar tőlem semmit, milyen könnyen félreértelmez valamit az ember:) Azért vicces, amit mond, azt mondja, azért csinálta, hogy rádöbbentsen, hogy érezzem, akár egy ilyen kaliberű pasit is meg tudnék kapni ha akarnék, van arca, na mindegy:) Szóval semmi para, hasonlóak vagyunk, megfogta a lényem, ezért őszintén és feltétel nélkül segíteni akar, de mint nőhöz, szexuálisan nem vonzódik hozzám. Jaj de jó tudni, nem szeretem a komplikált helyzeteket!

Úgyhogy szuper, a mai nappal azt hiszem nem maradt az életemben egyetlen kérdőjeles férfi sem, akiről ne tudnám, hogyan viszonyul jelenleg hozzám. Ez is bátorság persze, hogy ezeken így végigmenni, odaállni, rákérdezni, de azt hiszem, így a jó, ha ez tisztázva van. Én legalábbis sokkal jobban érzem magam így!
És a határokra is könnyebb figyelnem.

(Postoltam két valamiért draftban maradt bejegyzést.
Érzitek, hogy az egész blogom az emberi kapcsolatokról szól?
Vajon szörnyű, hogy az életem is...?)