Most beszélgettünk csak először, és még mindig nem tértem magamhoz; egyszerűen nem tudok az élménnyel betelni, hogy hogy lehet valakivel már elsőre ekkora áramlás, mélyrehatolás és egyrezgés a kommunikációban, a megélés- és gondolatvilágban, és nem innen oda vagy onnan ide, hanem oda-vissza-oda-vissza, abszolút kölcsönös egymáson ámulás, huhh. (és ez hülyeség persze:), mert minden, ami van, már első pillanattól fogva van, s hogy ez nyer-e teret a megnyilvánulásban vagy sem, az már a korlátok, gátlások, félelmek hatása csupán... mondtam is neki, hogy én már az első pillantással éreztem, hogy nekünk dolgunk van)
Úgy megteltem energiával, hogy futnom kellett hazafelé:)
És nagyon nagy a kísértés, hogy írjak erről, rengeteget, sokat, persze mindig éjjel tudok a legjobban írni, a legmélyebben meditálni, a leggyorsabban futni, a legkreatívabban dolgozni stb stb, ezért is nem alszom időnként, de elhatároztam, hogy ma igenis időben ágyba bújok, ellenállok az írnivalónak:)
(és közben meg valahogy úgy érzem, nem is tudnék erről írni most, mert egész lettem teljesen...)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
én őt ismerem,
VálaszTörlésés pont így írtam be a telefonomba a nevét.
:)
én nem ismerem, de azt tudom, hogy az ilyen találkozás nagyon jó dolog
VálaszTörlés