„Állni némán, mint a Mátra,
Nem nézni előre se hátra,
Nem erőlködni befelé sem,
Csak bámulni a létezésen.
És mindent köszönteni szépen,
Minden valók testvéreképpen.”
2011. január 4., kedd
rövidke
Talán nem véletlenül kaptam a sorstól ezt a néhány nap kényszerszabit. Hihetetlen, hogy hogy jönnek szembe a szituációk... Kénytelen leszek szembenézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése