ez meg mi?

Hú, ez erős volt.

Megdobtak egy kis nadi-hógolyóval az imént, amitől jobban lettem, és megjött az önbizalmam a holnapi állásinterjúhoz, úgyhogy kicsit nekifeszültem a készülésnek, aztán amikor tele lett a fejem, gondoltam, ledőlök egy kicsit, pihenek vagy alszok, közben előtúrtam valahonnan egy még sosem hallgatott agykontroll cédét, 101 pozitív állítás, ágyon elterül és fel a fejhallgatót.

Na itt kerültem valami nagyon különös és számomra eddig ismeretlen tudatállapotba.
Két nagyon furcsa élményem volt.

Az első olyan volt, mintha egy csőben zuhannék, úgy, mint az aquaparkban, de nem fizikai csőben, mert nem éreztem a testem körül a határait, valahogy más dimenzióban zajlott, de az élmény, ahogy az embert ezt fiziológiailag érinti, ahogy idegileg - vagy nem is tudom, hogyan fejezzem ki magam - átéli, az nagyon hasonlított, ott volt a gyomromban és a szívemben, annyi különbséggel, hogy sokkal durvábbnak éreztem, mint ami fizikailag valaha megtörtént akár a mogyoródi szabadesős csöveknél, akár a vidámparkban vagy bárhol.
Az az érzés, hogy most iszonyú bátor vagy... amikor leugrasz annak ellenére, hogy rettentően félsz, amikor beleengeded magad a zuhanásba úgy, hogy fogalmad sincs, mikor lesz vége, és hol fogsz földet érni... És ez nagyon, nagyon sokáig ment így, nagyon sokáig voltam ebben a zuhanás-élményben. És itt nem csak az első pillanatban kellett a bátorság, hanem ahhoz is, hogy benne maradjak, mert itt kiszállhattam volna bármikor.

A másik közvetlenül ezután jött. Mindkettőre igaz, hogy félálomban voltam, vagyis a tudatom éber volt, de mégis egy másik világban jártam. Közben hallottam a felvételt, és tudatosan el is ismételtem magamban az elhangzott mondatokat, innen tudtam, hogy nem alszom.

Tudtam, hogy itt járt két fura ember, vagyis nő, ilyen segítők vagy mágusok nem tudom, nem láttam, csak éreztem. Benéztem a fürdőszobánkba, mert ott voltak, mielőtt elmentek, kíváncsi voltam, mit varázsoltak. Eltűnt az összes berendezés, mosógép, fürdőkád, mosdó, üres volt az egész és köröskörül placentapiros linóleum volt a fal. (először megijedtem, mert ki volt folyva a víz, jó sok, és múlt héten volt egy ilyen esetünk, hogy a mosógép elárasztotta a fürdőt, és feljött az amúgy sem kedves alsó szomszéd..) De ezt a vizet nem lehetett felszívni, sőt lassan az egész szoba megtelt vízzel, és én furán lebegni kezdtem benne. Már nem volt üres, és én megpróbáltam körülnézni, és haladni ebben a furcsa közegben. Azért volt ez fura, mert az álomban adott volt a díszlet, a környezet, azt nem én rajzoltam, akár egy átlagos álomban, de velem még sosem történt meg az (mondjuk nem is igazán próbálkoztam még ilyesmivel), hogy ennyire mozdulatról mozdulatra irányítani tudtam, hogy hová nézek és merre megyek. És most ez volt, teljesen tudatosan tudtam ezt irányítani.

Nem tudom még, hogy mit jelentettek ezek a dolgok - lehet, hogy sejtem, és lehet, hogy semmit - de mindenképp nagyon különleges élmény volt...