bízni vakon

Táncoltam a vak fiúval. Tamásnak hívják. Még ősszel figyeltem fel rá, a kontakt impró ünnepen a Trafóban. Nagyon hasonlít... Ugyanaz a testtartás és furán koordinált mozgás, ugyanaz a testalkat, ugyanaz a magasság, ugyanaz a kócos hajkorona. És egy teljesen más lélek. Elég furcsa összhatás.

2003 óta tanul kontakt táncot. Azt mondja, ez volt élete legeslegjobb döntése. Álmai is vannak, egyszer szeretné másoknak is tanítani...

Én egy dolgot éreztem rajta nagyon a táncban: azt, hogy még soha, senki nem adta át magát neki teljesen. Az embereknek előítéleteik és félelmeik vannak vele szemben. És őt is féltik, nehogy baja essen.

Én teljességgel úgy táncoltam vele, mint bárki mással. Teljesen oldottan. Bíztam benne. És engedtem, hogy bízzon bennem.
Gyorsak voltunk, nem tétováztunk. Pattogó tűz, az egyetlen egyszer felvillanó pillanatok szikrája a mindenkori mostban. Rengeteget emelgettem. Átvettem a teste súlyát és felemeltem, pörögtem és futkostam vele. Nehéz volt kicsit, de nem számított. Azt akartam, hogy legyen számára felejthetetlen ez az este, hogy átélhessen valamit, amit még sosem élt át. Láttam, hogy hogyan táncoltak vele a többiek ősszel, és azt is, ahogy most. Félszegen, fél gőzzel, óvatosan, kissé unottan és csendben. Együttérzésből, de nem örömből. Nem volt ott benne, hogy én most pont Veled, éppen Teveled akarok. Szerettem volna megmutatni neki, hogy nem, nem kell, hogy korlát legyen a fogyatékossága. Se a mozgásban, se a másokkal való kapcsolódásban.
És azt hiszem, hogy sikerült. Nagyon meg akart ölelni utána...

Volt egy nagyon érdekes és meghitt pillanat. Én a hasamon feküdtem, a lábaim térdtől felfelé égnek állva. Ő háton feküdt mögöttem. A két térdem és lábszáram pont úgy és ott fogta körbe a testét, mint egy anya karjai az újszülött babát. Megéreztem a helyzetben rejlő mélységet, és ösztönösen ringatni kezdtem a térdeimmel. Ő pedig magzatpózba kuporodott, és látszott az arcán, hogy nagyon jó így... Így ringtunk egy darabig. És én úgy éreztem, tudom, hogy mit él át.

Fura ez. Kicsit olyan, mintha a ma-uri energia kezdene átjönni a táncba. Terápia lesz. És nagyon érzem, hogy mire van a másiknak szüksége éppen...

És nem csak nála, ma mindenkire eszméletlen jól rá tudtam hangolódni... Nagyon karakteres emberekkel táncoltam pedig, akik egymástól nagyon különböznek. :)