Úgyhogy múlt szombat óta kézben viszem fel a tizedikre a bicót... :)
(nem menőzésből, csak épphogy alig fér be a liftbe, és rühellem szegényt bepasszírozni, ráadásul közben mindig összeszedek egy-két bringás tetkót:P)
Ma meg úgy éreztem, a végtelenségig tudnék futni, ami azért furcsa, mert ilyet érezni esténként és éjjel szoktam, reggel általában még alig van energiám. Egyetlen egyszer futottam csak megállás nélkül másfél órát (azaz majdnem annyit, mint most), 15 éves koromban. Akkor a szüleim felhívták a polgárőrséget, mert úgy mentem el, hogy "10 perc múlva jövök", és akkor még telefonom sem volt, kint meg már rég sötét. Én erre már nem emlékszem, csak arra, hogy utána egy hétig nem tudtam lábra állni, mert olyan hülye voltam, hogy utcai cipőben futottam a betonon, és a térdemet totál kicsináltam. :P
Fel van még mindig túrva az Orczy-kert, és a kedvenc erdei futóösvényemet szétcincálták, zajosak a gépek, eltűnt az otthonos kis burjánzó dzsungel, és hullanak fentről az ágak - de nem bánom, mert így ma felfedeztem egy csomó mindent, amiről eddig nem is tudtam. Például hogy van kresz-pálya is a parkban, az iskola udvarán szellemi fogyatékos gyerekek bőgicsélnek, és sokkal több szederfa bújik meg itt-ott, mint gondoltam. Sajnos a feketék egy kivétellel már mind leértek, de fehér van még bőven. És van kis dimbdomb, sziklás rész, tó vadkacsákkal, amik nem futnak el előlem, homok, sár, salakkupacok, végülis izgibb is így mindenen át, mint körözni, mint a bogarak a fény körül...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése