Azt pedig, hogy a levakarhatatlan mosolyt az arcomon a napsütés, a Csótány új középrésze vagy a szexuális kielégültség okozta-e, vagy mindezek együttvéve, nem tudom. Mindenesetre ahogy ott ültem a fűben Óbudán és ebédeltem, egyszercsak leszólított egy vadidegen kozmetikus csaj, és behívott az üzletébe enni, és főzött nekem egy csésze finom citromos zöld teát. Mindezt azért, mert egész nap rosszkedvű volt, és olyan jól esett végre egy mosolygós arcot látni. És a mai diszpécserem is olyan kedves hangon beszélt velem egész nap (még ha munkát nem is nagyon tudott adni), hogy majdnem leolvadtam a bicikliről.
Meg most is meg vagyok hatódva, mert a virtuális postafiókomban találtam néhány kedves levelet... :)
(az meg milyen kész már, hogy a CM fórum útján levelezni kezdek egy sráccal, erre most írta meg, hogy amúgy a szomszédom, és már beszéltünk is:D )
Ez az önzéses cucc, azt hiszem nem jött át jól, amit írtam. Semmi rossz nincsen ebben, nem negatív ítélet, egyszerűen csak így van, ez a létezésünk rendje, ha reálisan nézzük. És ezen nincs se semmi szomorkodni, se felháborodni való. Csak annyi, hogy minek csapjuk be egymást és önmagunkat.
A mai sok üresedésből az egyikben ellátogattam a Melegedőbe. Tök kíváncsi voltam már egy ideje, hogy mi élet lehet ott délelőtt vagy nappal. Ott ültek mind a sztenderd nagy arcok, az Ábri, a Fácán, a crew: Krisna, Csövi, Benji, meg persze a Piri (fiúPiri), aki sorozatos könyörgésekre sem tudja onnan elhozni magát. Először beülök, de végülis nem vagyok annyira közéjük való, inkább Benjit kérdezem a hétvégi akcióról (lent voltak gumicsizmázni Devecserben). Azt mondja, a média tele van hazugsággal ezzel kapcsolatban, de a legnagyobb tévedésben maguk a falu lakói élnek. Még mindig azzal áltatják magukat, hogy egyszer még vissza tudnak költözni az otthonukba, egyszer minden a régi lesz... de ott már csak pusztulás van. És a jelentettnél jóval több haláleset. A kórházban meg vágják le a lábakat.
Aztán mennem kellett, egy Ráday utcát kaptam:), fel is vettem egy percen belül, és kikézbesítettem röpke 10 perccel azután, hogy az ürge a HP-s telefonszámot tárcsázta. Egész nap gyors voltam, tele voltam energiával a négy óra alvás ellenére, nem tudok erre mást mondani, mint hogy a Csótánnyal jó. Alannel is jó, de vele óvatos voltam (meg egy kicsit bele is szerettem...), a Csótány meg már szinte összenőtt velem, olyan, mintha én lennék. Most ez jó hülyén hangzik kívülről, gondolom...:)
A masszázson kívül két dolgon gondolkoztam tegnap, hogy hogyan használhatnám ki ezt a tíz napot, az egyik, hogy meghirdetem, hogy jöjjön ide 10 napra az üres szobába valaki, aki otthon szarul érzi magát, meg azon, hogy ezt akár kihasználhatnám egy kis belső mitisakarok-mélyrefúrásra is olymód, hogy 10 napig nem találkozok inkább senkivel, és a mobilomat is kikapcsolom. Az elsőt valakinek említettem is, a másik már inkább hülyeségnek tűnik, így is túl sokat foglalkozom magammal. És jól meg is hiúsult volna az elhatározás, mert ma reggel váratlanul arra ébredtem fel, hogy a pasim itt áll az ajtóban, mert elhozta a bringám, ami nélkül amúgy nem is tudtam volna dolgozni. Úgy látszik, nem kicsit ütött ki agyilag ez a hétvége, hogy ezen ennyire meg kellett lepődnöm... Ma meg Barna kukkantott be kis időre munka után, holnap estére pedig apámat hívtam át egy kis temetés utáni beszélgetésre. Szerdán pedig masszírozok, pénzért, és még csak nem is én tettem meg a lépést ezirányba, leszámítva azt, hogy hajlandó voltam a hétvégén (az oly ritka családommal levésből áldozva) fél órát telefonbeszélgetni mélyebb témákról az illetővel.
A hétvégén pedig leiratkoztam a muxico-ról, ez már régóta érett, de hogy valóban el tudtam engedni úgy, hogy már ne fájjon (a tavaly moersi szép meg a szerető ragaszkodás miatt), meg ne legyen ez a lépésem ambivalens, az csak most történt meg. Írtam búcsúlevelet, egész kedveset szerintem, és elsőre még csak az e-mail kézbesítést szüntettem be, hogy még meghívhassam a listára azt, aki nagy valószínűséggel eddig miattam nem volt fent rajta, még mielőtt véglegesen leiratkozom. De erre már nem maradt időm, mert nagyon késő lett, hétvégére meg hazamentem. Most akartam pótolni, de már nem tehetem meg, érdekes, úgy látszik, valaki fogta magát, és önhatalmúlag kitörölt teljesen a rendszerből... ezzel mégiscsak maradt valami negatívféle felhang. Meg az is milyen béna már, ha pont az az egy int kedvesen utánad, aki miatt tulajdonképpen elmész. Ha egyáltalán igaz, nem csak éppen akkor jól esett írni valami kedvességet. (milyen szkeptikus vagyok, remélem, azért eljön az idő, amikor ki tudom vele kapcsolatban tisztítani a szívem...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése