Valamit mégis, ez úgy a bögyömben van, nyomaszt. Hogy úgy érzem, valahogy nem stimmel a matematikai reláció. Úgy általában az emberek között. A Mester is kinyilatkozta ezt már, és kiadta egy kis kék füzetben, a Csajozási / pasizási tanácsok címűben, a tanulság az volt, hogy olykor bizony ki kell vonni, hogy a másik hozzáadjon, kiben milyen mértékben dolgozik ez az ösztönalapú törvényszerűség, kettőnk összege vagy szorzata a konstans, ugyebár nem elég szopni, szopatni is kell, hogy elég vonzóak legyünk, csak úgy a jó, ha mindkettő megvan.
Az elszenvedő megfigyelésen túl alkalmazni természetesen már nem tudjuk a taktikai lépések szabálykönyvében leírtakat, mert képtelenek vagyunk a színészkedésre.
Csak a remény él, hogy egyszer eljön valaki, aki feloldja ezt a szomorú egyenletet, és hajlandó magát beleengedni és megélni, ahogy egymáson, egymásban hatványozódik az, amit érzünk...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése